Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

talkorú II. r. terhelt megfojtotta a sértettet. A kislány holttestét másnap a közeli homokbányában elföldelték. A büntetés nemét és-mértékét meghatározó tényezők ítéleti felsorolásá­ban annyiban tévedett az első fokú bíróság, hogy a súlyosító körülmény­ként vette figyelembe az „egyenes szándékot". A Legfelsőbb Bíróság 12. számú Irányelve [II. fejezet A/8, pont] szerint ugyanis ennek a körülménynek nincs a büntetést növelő hatása, ezzel szemben az eshetőleges szándék általában a bűnösség kisebb fokát juttatja kifejezésre, s így enyhítő körülmény lehet. A kiszabott büntetések azon­ban e körülmény értékelésének mellőzése után is megfelelőek. A vádlottak az életkoránál és helyzeténél fogva védekezésre képtelen gyermeket öltek meg, s tevékenységük kifejtése során kitartó szándék, az átlagosat jóval meghaladó kegyetlenség, durvaság tanújeleit adták. A bűn­cselekmény tárgyi súlya hangsúlyozottan kiemelkedő. Ezért a büntetések enyhítésére, a vádlottak javára figyelembe vehető körülmények: életkoruk, illetve hátrányos neveltetési körülményeik ellenére sem kerülhet sor. Az első fokú bíróság azonban szükségtelenül rendelkezett a büntetésvég­rehajtási fokozatról arra az esetre, ha a fiatalkorú II. r. vádlott betölti a 21. életévét. Ebben a kérdésben ugyanis megfelelő időben a büntetésvég­rehajtási bírónak kell határoznia. A Legfelsőbb Bíróság ezért a végrehajtási fokozatról szóló ezt az ítéleti rendelkezést mellőzte. (Legf. Bír. Bf. III. 681/1981. sz.) (130/1982.) 8667. A bűncselekménysorozat felderítését éá újabb bűncselekmények megakadályozását eredményező beismerő vallomást jelentős enyhítő kö­rülményként kell értékelni. A Járásbíróság B. J. V. r. terheltet folytatólagosan, nagyobb értékre, bűnszövetségben és társtettesi minőségben elkövetett lopás bűntette, hűtlen kezelés vétsége, továbbá 6 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt halma­zati büntetésül — végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett — 8 hó­napi szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Ugyanakkor az ügyben egyidejűleg felelősségre vont terhelttársak kö­zül az I. r. terheltet felbujtóként, folytatólagosan, nagyobb értékre és bűn­szövetségben elkövetett sikkasztás vétsége miatt halmazati büntetésül — a végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — 10 hónapi szabadság­vesztésre és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte; egyidejűleg előzetes mentesítésben részesítette. Az ügy további három terheltjét — a lopás bűntettének társtetteseit — egyaránt a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztésre és 1500 forint pénzmellékbün­tetésre ítélte. A járásbíróság ítélete az V. r. terhelt vonatkozásában — fellebbezések be­jelentésének hiányában — jogerőre emelkedett. A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítélet rendelkezéseit annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terhelt szabadságvesztésének a tartamát 1 évre felemelte és az előzetes mentesítést mellőzte; a II. r. és a III. r. terheltek büntetéseit súlyosította, illetve enyhítette. Az V. r. terheltet illetően a megyei bíróság az első fokú határozatot — annak jogerőre emelkedése folytán — nem bírálhatta felül. A tényállás lényege szerint az I. r. terhelt mint az egyetem kertészeti üze­mének volt vezetője felhívta beosztottjait, illetve terhelttársait, hogy mint­egy 15 000 forint értékben különféle építési anyagokat tulajdonítsanak el, 173

Next

/
Thumbnails
Contents