Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

ségügyi hatóság nem rendeli el a kötelező gondozást és gyógykezelést, erről értesíti a pártfogó felügyelet végrehajtásával járó teendőket ellátó hivatásos pártfogót, s ő javaslatot tesz a büntetésvégrehajtási bírónak a külön magatartási szabály megváltoztatására. A külön magatartási szabály akkor is előírható, ha az egészségügyi hatóság a kötelező gondozást és gyógykezelést már elrendelte. A külön magatartási szabályt a büntetésvégrehajtási bíró is előírhatja, ha pártfogó felügyeletet rendel el [Btk 79. § (1) bekezdés, 82. § (1) bekezdés, 1979. évi 11. sz. tvr. 93. §]. A büntetés végrehajtása alatti kényszergyógyítás az egészségügyi jogszabályok szerinti kórházi kezelésnek felel meg. Ezért a külön magatartási szabályt úgy is elő lehet írni, hogy az elítélt már csupán rendelőintézeti gondozásnak és gyógykezelésnek vesse alá magát. 8631. Kényszergyógyítás elrendelése nem mellőzhető csupán abból az okból, hogy a terheltnek hosszabb tartamú szabadságvesztést kell letöltenie. A bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 10 évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül a közügyektől 7 évi eltiltásra ítélte. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott a vele életközösségben élő sértettel mintegy egyhónapi együttélés után a leittasodása miatt összeszólalkozott és a vádlott a közös lakásból 2 napra el is költözött, majd az életközösséget újra helyreállították. A vádlott ezután szerzett tudomást arról, hogy a sértett házassága ideje alatt mással is szerelmi kapcsolatot tartott fenn és férje emiatt önkezével vetett véget az életének. A vádlott 1979. december 27-én nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Az italozást másnap is folytatta és a napközben elfogyasztott alkoholtól délutánra súlyos fokú befolyásoltság állapotába került. A vádlott 15 óra tájban a sértett lakására ment és onnan 16 óra körül távozott. Ekkor a sértett őt a ház kapujáig kikísérte és arra kérte, hogy ne igyék többet, hanem menjen haza. A sértett a házból kilépő vádlott után a kaput be akarta csapni. Az ezen feldühödő vádlott ezt megakadályozta, indulatában elővette az aznap reggel étkezés céljából magához vett és a télikabátja belső zsebében elhelyezett konyhakést s a sértett felé fordulva a marokra fogott kést felülről lefelé irányuló, a közepesnél erősebb mozdulattal a sértett bal oldali mellkasába szúrta. A kés pengéje a bordaköz izomzatán áthatolva — egyebek között — a szívburok lemezén és a szív jobb kamrájának falán sérülést okozott. A sértett még be tudott menni a lakásba, ott hanyatt vágódott, majd ezután erősen sokkos állapotban szállították a kórházba, ahol a nyomban végrehajtott műtét közben a szívsérüléshez társuló vérvesztés miatt meghalt. Az ítélet ellen az ügyész kényszergyógyítás nem alkalmazása miatt, a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. Az első fokú bíróság a tényállást a lefolytatott bizonyítás anyagának hiánytalan, körültekintő értékelése alapján állapította meg és a törvényben előírt indokolása kötelezettségének is eleget tett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be 239. §-ának (1) bekezdése értelmében a megalapozott tényállást ítélkezésének alapjául elfogadta. Helyesen vont következtetést az első fokú bíróság a vádlott bűnösségére 144