Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

és nem tévedett, amikor a vádlott magatartását emberölés bűntettének minősítette. A lényegében helyesen felsorolt súlyosító és enyhítő körülmények értékelésével kiszabott fő- és mellékbüntetés megfelelő összhangban áll a büntetés céljával. Tévedett viszont az első fokú bíróság, amikor a kényszergyógyítás elrendelését azért mellőzte, mivel a vádlottnak „igen hosszú tartamú, a feltételes szabadság lehetőségét figyelembe véve is legkevesebb 7 és fél évi szabadságvesztést kell letöltenie és ez idő alatt alkoholhoz nem jut. A kényszergyógyítás elrendelése ezért is szükségtelen." A Legfelsőbb Bíróság az utóbbi állásponttal nem értett egyet. A jelen ügyben elbírált bűnös tevékenység a korábbi bűncselekményeit is ittas állapotban elkövető vádlott alkoholista életmódjával függ össze. Az orvosszakértői véleményben is kifejtettekre figyelemmel a kényszergyógyításnak fennállnak az orvosi és törvényi előfeltételei. A Btk 75. §-ában szabályozott kényszergyógyítással kapcsolatban változatlanul érvényes az a bírói gyakorlat, hogy amennyiben a szóban levő intézkedés előfeltételei fennállnak, a kényszergyógyítás elrendelése az esetben is indokolt, ha az elkövető hosszú tartamú szabadságvesztést fog tölteni. A szabadságvesztés tartamának csak annyiban van jelentősége, hogy a kényszergyógyítás foganatosításának időpontjában a vádlottat rendszerint újabb orvosi vizsgálatnak kell alávetni. Téves tehát az a felfogás, amely szerint a szabadságvesztés helyettesítheti a jellegét tekintve tudományosan kidolgozott, célját illetően pedig gyógyítást jelentő intézkedést. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság ítéletét a Be 260. §-a értelmében e vonatkozásban megváltoztatta és elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Az ítélet további rendelkezéseit helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 706/1980. sz.) (173/1981.) 8632. I. Ha a bűncselekmény elkövetése a terhelt alkoholista életmódjával függ össze, a kény szer gyógyítás elrendelése nem mellőzhető azon a címen, hogy az államigazgatási hatóság már elrendelte a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését. II. Kiskorú veszélyeztetése annyi rendbeli bűncselekmény, ahány kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését az elkövető veszélyeztette. A járásbíróság a terheltet kiskorú veszélyeztetésének bűntette és 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évi és 2 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A terheltet a járásbíróság az 1975. évben ifjúság elleni bűntett miatt 5 hónapi — végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. A terhelt alkoholista, évek óta nagymértékben fogyaszt szeszes italt és ittas állapotban családjával rendszeresen veszekszik, szüleit, feleségét, az 1974., 1975. és 1978. években született gyermekeit tettlegesen bántalmazza. A terhelt a vádbeli napon este ittas állapotban érkezett haza a lakására, és amikor ittasságát a felesége kifogásolta, közöttük veszekedés kezdődött. A terhelt a szobában levő heverőben megbotlott, legidősebb gyermeke ezen aludt és a földre esett. Ezután a terhelt az arcán és testének különböző 145