Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

mény módosítására, ugyancsak tájékoztatni kell a szakértőt és fel kell hívni szakvéleményének kiegészítésére [Be 76. § (2) bekezdés]. Különös figyelemmel kell lenni arra a törvényi rendelkezésre, hogy a bírósági eljárásban a szakértőt, ha a meghallgatása szükséges [Be 203. § (2) bekezdés], meg kell idézni a tárgyalásra. A szakvélemény hiányossága az ítéletet a kényszergyógyítás elrendelésére vonatkozó részében megalapozatlanná teheti [Be 239. § (2) bekezdés]. II. A Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítás a közrendet és a környezetük biztonságát veszélyeztető alkoholistákkal szemben rendelhető el (az 1974. évi 10. sz. tvr. 1. §-ának bevezető része). Nem minden bűncselekmény tekinthető már egymagában is az említett rendelkezésben megjelölt magatartásnak, s csak az eset összes körülményeinek alapos vizsgálata után dönthető el, hogy a személyi szabadság tartós elvonásával járó intézkedés elrendelésének feltételei megvannak-e. A társadalomra csekély fokban vagy már egyáltalán nem veszélyes cselekmény miatt a bíróság megrovás (Btk 71. §) helyett nem rendelhei el a Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítást, mivel ilyen cselekménnyel az elkövető nem veszélyezteti a közrendet és környezetének biztonságát. A bíróság egyébként is a bűncselekmény súlyának, jellegének, indítékának és más körülményeinek mérlegelésével bírálja el, hogy — a büntetés kiszabásának elveit szem előtt tartva — büntetés (hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztés, javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés) helyett a Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítást elrendeli-e. Rendszerint nem indokolt a kényszergyógyítás elrendelése, ha a bűncselekmény elkövetésében az elkövető alkoholista életmódja másodlagos szerepet játszott (pl. a sértett kihívó magatartása váltotta ki a cselekményt). Gondosan mérlegelni kell azt is, hogy a bíróság a Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítást rendeli-e el vagy pedig próbára bocsátja és egyúttal pártfogó felügyelet alá helyezi a vádlottat és ennek külön magatartási szabályaként előírja, hogy az alkoholisták kötelező gondozásának és gyógykezelésének vesse alá magát (III. pont). Az 1974. évi 10. sz. tvr. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelező intézeti kezelést elrendelő bírósági végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítás elrendelésére azonban kizárólag a büntető eljárás szabályai irányadók. A bíróság az intézkedést ítélettel rendeli el [Be 214. § (2) bekezdés], az ítélet pedig csak a jogerőre emelkedése után hajtható végre [Be 395. § (1) bekezdés]. Ha az ítélet a kihirdetésekor nem emelkedik jogerőre, a vádlott előzetes letartóztatását nem lehet fenntartani abból az okból, hogy a kényszergyógyítását rendelték el. III. A Btk 82. §-ának (3) bekezdése szerint a pártfogó felügyelet magatartási szabályaként gyógykezeléssel kapcsolatos kötelezettség is előírható. Ha a bíróság szakvélemény figyelembevételével megállapítja, hogy a Btk 75. §-a szerinti kényszergyógyítás egészségügyi feltételei fennállanak, de a vádlottat próbára bocsátja (Btk 72. §) vagy szabadságvesztésének végrehajtását próbaidőre felfüggeszti (Btk 39. §) és ezek mellett a pártfogó felügyeletét elrendeli, ennek eredményességét általában elősegíti olyan külön magatartási szabály [a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. tvr. 97. § (3) bekezdés] előírása, hogy az elkövető kötelező gondozásnak és gyógykezelésnek vesse alá magát [az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 35. §-ának (1) bekezdése] ü Az erre irányuló eljárást a bíróság egyidejűleg kezdeményezi az egészségügyi hatóságnál. Ha az egész143