Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

kor a szabadságvesztés hátralevő része (az első fokú ítélet kihirdetése után előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása, a büntetés enyhítése foly­tán stb.) már nem elégséges az intézkedés eredményes végrehajtása. Ezzel szemben nem tekinthető a kényszergyógyítás elrendelése szükség­telennek abból az okból, hogy a bíróság hosszú tartamú szabadságvesztést szabott ki. A szabadságvesztéssel együttjáró kényszerabsztinencia nem he­lyettesíti az alkoholista gyógyító-nevelő csoportban történő komplex ke­zelését. c) A Btk 75. §-a szerinti kényszergyógyítás elrendelésére nem kerülhet sor, ha az elkövetőn jogerős ítélet alapján ugyanilyen intézkedést kell vég­rehajtani. A büntetésvégrehajtási szabályok [a Büntetésvégrehajtási Sza­bályzat végrehajtásáról szóló 101/1981. (IK 2.) IM sz. utasítás 92. §-ának (1) bekezdése] a kényszergyógyítás többszöri foganatosítását kizárják. d) A Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítás nem rendelhető el, ha az el­követőn más jogerős ítélet alapján hat hónapot meghaladó tartamú sza­badságvesztést kell végrehajtani. A kényszergyógyítás ugyanis az alkoho­listák kötelező intézeti gyógykezelésének végrehajtásáról szóló 5/1978. (VI. 3.) IM—EüM sz. együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján meg­szűnne. Nem rendelhető el a Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítás akkor sem. ha az elítélten jogerős ítélettel elrendelt hasonló intézkedést, illetve a pol­gári bíróság által elrendelt kötelező intézeti kezelést még nem hajtották végre. A kezelés ugyanis egy alkalommal legfeljebb két évig tarthat és is­mételt elrendelés címén sem hosszabbítható meg. 2. Az elkövető életmódját a büntető eljárás során tisztázni és a bűnös­ségi körülmények körében értékelni kell (1. a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelvét). így a hatóságok feladata azoknak a tényeknek a tisztázása is, amelyekből következtetni lehet arra, hogy az elkövető alkoholista élet­módot folytat-e, illetőleg a kényszergyógyítása szükséges-e. Ilyenek kü­lönösen: milyen mértékben és milyen gyakran fogyaszt az elkövető szeszes italokat, milyen magatartást tanúsít ittas állapotban (esetleges konfliktu­sai a családjával, a lakóhelyén, a munkahelyén, korábbi büntetései ittas ál­lapotban elkövetett bűncselekményért vagy szabálysértésért stb.), milyen más körülmények jellemzik életvezetését és ebben milyen irányú változá­sok történtek (pl. családi élete megromlott, gyermekeinek neveléséről és tartásáról nem gondoskodik, igazolatlanul mulaszt a munkahelyén, állandó munkaviszonyával felhagyva alkalmi munkából él vagy munkakerülő élet­módot folytat stb.), alkoholizmusa miatt mikor, milyen formában és mi­lyen eredménnyel gyógykezelték (az egészségügyi jogszabályok alapján önkéntes gyógykezelését kérte, illetve gyógykezelésre kötelezték, az 1974. évi 10. sz. tvr. alapján kötelező intézeti gyógykezelését, a Btk 75—76. §-a alapján a kényszergyógyítását rendelték el és ezek végrehajtása befejező­dött, még tart, vagy valamilyen okból félbeszakadt). Az igazságügyi elmeorvosszakértő az ilyen jellegű — már a nyomozás so­rán tisztázott — adatokat köteles és jogosult megismerni [Be 72. § (3) be­kezdés]. Csak ezek figyelembevételével tud hiánytalan szakvéleményt adni a kényszergyógyítás elrendelése tárgyában, különös tekintettel arra is, hogy az életvezetés hanyatlására (1. pont) elsősorban ilyen adatokból lehet következtetni. A szakvélemény előterjesztése után a nyomozás vagy a bírósági eljárás során beszerzett újabb adatokról, amelyek okul szolgálhatnak a szakvéle­142

Next

/
Thumbnails
Contents