Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

mellékbüntetés alkalmazása kötelező; annak mellőzése folytán a másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete törvénysértővé vált. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terhelttel szemben a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontjára és (2) bekezdésére figyelemmel 6000 forint összegű pénzmellékbüntetést szabott ki. (B. törv. IV. 403/1980. sz.) (87/1981.) 8604. A megfelelő keresettel (jövedelemmel), illetve vagyonnal nem rendelkező terhelttel szemben akkor sincs helye pénzmellékbüntetés kiszabásának, ha a megfelelő kereset hiánya neki felróható. A járásbíróság a terheltet lopás bűntette miatt — végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett — 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte a pártfogó felügyeletét. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt egy hónapot dolgozott az építőipari vállalatnál mint műszaki ügyintéző. Munkahelyéről önkényesen kilépett. Ezután 3 hónapig nem dolgozott, majd a vízmű vállalatnál létesített munkaviszonyt, két hónap után azonban nem ment be dolgozni, de továbbra is a vállalat munkásszállójában lakott. Minthogy a terheltnek nem volt pénze, a zár feltörésével felnyitotta a szomszédos szobát és az egyik szekrényből eltulajdonított egy 1260 forint értékű kabátot, melyet még aznap értékesített és a pénzt élelemre költötte. A megyei bíróság annyiban változtatta meg az első fokú bíróság ítéletét, hogy a terheltet 3000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. Határozatának indokolásában kifejtette, tévedett a járásbíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ítélethozatal idején munkát nem végző, megfelelő keresettel, jövedelemmel nem rendelkező terheltnél a pénzmellékbüntetés alkalmazásának törvényi előfeltételei hiányoznak. Munkaképes személy esetében a munkavégzés nemcsak jog, hanem kötelesség is: tehát nincs tárgyi akadálya, hogy a terhelt dolgozzék és ennek kapcsán szert tegyen olyan keresetre, amelyből létfenntartása fedezésén kívül a bűncselekmény miatt kiszabott pénzmellékbüntetést is kifizethesse, önmagában az a tény, hogy a terhelt nem áll munkaviszonyban, nem dolgozik, legális jövedelemmel nem rendelkezik, újabb bűnös jövedelemszerzésre ösztönzi, amely helyzet elvileg elfogadhatatlan. A másodfokú bíróság a terheltet a Btk 64. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással ítélte pénzmellékbüntetésre, összegének meghatározásánál egyrészt a cselekmény tárgyi súlyát értékelte, másrészt pedig figyelembe vette, hogy a terhelt a mindennapos élettapasztalat szerint megfelelő és tőle elvárható munkavégzéssel hozzávetőlegesen milyen összegű havi keresetre tehet szert. A megyei bíróság ítélete ellen, a pénzmellékbüntetés törvénysértő alkalmazása miatt emelt örvényességi óvás alapos. A Btk 64. §-ának (1) bekezdése értelmében a pénzmellékbüntetés alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos. re ítéltnek megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona legyen. Ilyen feltételek fennállása esetén a pénzmellékbüntetés mértékének is igazodnia kell az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz. Ezzel összhangban a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 62. számú állásfoglalásában kifejtette: a pénzmellékbüntetés alkalmazása 124