Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

hogy a vádlott beszámítási képességét valamely károsan befolyásoló tényező korlátozta vagy sem; továbbá, hogy a nevezett a cselekmény elkövetésekor milyen fokban volt alkoholtól befolyásolt állapotban. Az első fokú eljárásban nyilatkozatot tevő igazságügyi orvosszakértők szerint a vádlottnál csupán a szokványos alkoholos befolyásoltságnak megfelelő korlátozottság volt valószínűsíthető, így beszámítási képességét nem befolyásolta. Egyébként pedig a cselekmény elkövetésének idején a vádlott közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában lehetett. A Legfelsőbb Bíróság beszerezte a szakvéleményben észlelt pontatlanságok tisztázása érdekében az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét, s ezt elfogadva a tényállást azzal egészíti ki, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése idején súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt; továbbá a vádlottat az idült alkoholizmus következtében kialakult jellemelfajulás és a korábbi vérbajos megbetegedése okozta idegrendszeri elváltozás együttesen a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében és ennek megfelelő magatartás kialakításában közepes fokban korlátozta. Az ily módon kiegészített és helyesbített tényállás volt irányadó a fellebbezési eljárásban. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, s a cselekmény minősítése is törvényes. A minősítés téves voltát sérelmező védelmi fellebbezések alaptalanok. A védelem e körben kétirányú érvelést terjesztett elő. Egyfelől azzal érvelt, hogy mivel az alkalmazott eszköz csupán esetenként, tehát „atipikusán" alkalmas emberélet kioltására, a vádlott szándéka — egyenes formában — nem irányulhatott a sértett megölésére, hanem kizárólag testi sértés okozásával járó bántalmazásra, tehát a cselekménye halált okozó testi sértés bűntetteként nyerhet értékelést. Másfelől vitatta azt, hogy a cselekményt a vádlott különös kegyetlen módon hajtotta végre, mivel állásponja szerint a gyenge fizikumú sértett nyilván már az első ütésektől eszméletét veszítette s így a további bántalmazás fokozott gyötrelmét, fájdalmát nem érezhette. Ezzel az okfejtéssel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. Az elkövetés eszköze jellegénél és súlyánál fogva vitathatatlanul alkalmas emberélet kioltására, különösen ha azt jelentős erőkifejtéssel járó huzamos bántalmazásra használják. A bántalmazás ilyen módja mellett — ha eshetőleges formában is — az ölési szándék fennállása eredménnyel nem vitatható. A másodlagosan előterjesztett érvelés téves volta pedig kitűnik a Legfelsőbb Bíróság 4. számú Irányelvének abból az útmutatásából, amely szerint a különösen kegyetlen módon elkövetés olyankor is megállapítható, ha a sértett eszméletlensége miatt nem érezhette az említett elkövetési móddal együtt járó fokozott fájdalmat. A büntetés kiszabásának kérdését vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság — egyrészt a tényállás módosulására is tekintettel — a bűnösségi körülményeket ugyancsak kiegészítette. Figyelembe vette a vádlott javára beszámítási képességének közepes fokú korlátozottságát is, de ugyanakkor súlyosítóként a terhére értékelte azt, hogy cselekményét szeszes ital hatása alatt gátlástalanul valósította meg, továbbá, hogy házastársa sérelmére követte el azt. Az eljárás adataiból kitűnően megállapítható, hogy a sértett életvitele 90