Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

szintén kifogásolható volt, ezért azonban az adott esetben a sértett és a vádlott egyaránt felelősséggel tartoztak. A napirenden levő nézeteltérések, a gyakori tettlegesség forrása mindkettőjük mértéktelen alkoholizálása volt. Ennek megszüntetésére a vádlott soha nem törekedett, azt a maga számára is megfelelő életformaként elfogadta, sőt éppen ő volt az, aki általában a tettlegességet kezdeményezte. Mindezen tényezők, továbbá az első fokú bíróság által helyesen felsorolt és értékelt bünösségi körülményeket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a büntetés számottevő súlyosbítása szükségtelen, de egyúttal nem kerülhet sor — az enyhítő rendelkezés alkalmazásával — a büntetés enyhítésére sem. Ezért az első fokú ítéletet a Be. 259. §-ának (1) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 142/1976. sz.) (137/1977.) 7925. Halált okozó testi sértés miatt kiszabott szabadságvesztés mértékének jelentős súlyosítása tekintettel arra, hogy az agresszív beállítottságú elkövető a cselekményét különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen, neki teljesen kiszolgáltatott kisgyermekkel szemben hajtotta végre. A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki halált okozó testi sértés bűntettében s ezért 3 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Az első fokú bíróság a tényállást a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól mentesen állapította meg. A vádlott bűnösségére vont következtetés helyes. Az első fokú bíróság a cselekmény jogi minősítésénél sem tévedett. A Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá azt az ügyészi álláspontot, amely szerint a vádlott a huzamos időn keresztül tartó — kétségtelenül rendkívül durva és kegyetlen — bántalmazások során előre látta a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét, s ezért a cselekményét különös kegyetlen módon elkövetett emberölésnek kell minősíteni. A szakértői vélemények szerint agresszív kitörésekre hajlamos, pszichopatiás személyiségalkatú, sablonokkal zsúfolt gondolkodás által jellemzett, primitív vádlott esetében még a tanúsított bánásmód mellett sem lehet büntetőjogi bizonyossággal bizonyítottnak tekinteni azt, hogy — valamiféle homályos nevelési, szoktatási célkitűzésen túl — a szándéka egyenesen a sértett gyermek megölésére irányult volna, vagy akárcsak felmerült volna tudatában a súlyos bántalmazások során a halál mint eredmény képzete. E téren értékelni kellett azt a körülményt, hogy a vádlott — feleségével együtt — ragaszkodott ahhoz, hogy a sértett a háztartásukban éljen és arra vállalkozott, hogy a sértettet nevelje. A Legfelsőbb Bíróság rendkívül nyomós további súlyosító körülménynek tekintette azt, hogy a vádlott védekezésre képtelen, teljesen kiszolgáltatott kisgyermekkel szemben, kitartóan követte el a bűncselekményt, s így a Btk. 257. §-a (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott minősítő körülmény is megvalósult. Alapvetően tévedett az első fokú bíróság, amikor a vádlott javára értékelte azt, hogy „emberileg helyeselhető cél érdekében, a módszerek helytelen megválasztásával" követte el a bűncselekményt. Kétségtelenül a vádlott javára szól az a körülmény, hogy fiatalon, élettapasztalat híján nem tudta megoldani a kisgyermek nevelését, amire vállalkozott. Az eredetileg kitűzött helyes cél azonban a konok következetességgel — a 91