Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Néhány nap múlva a II. r. terhelt ugyanezen sértett szőlőjéből 26 kg szőlőt leszedett és azt a felvásárló telepen 195 forintért értékesítette. A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az I. r. terheltet a bíróság öt esetben, míg a II. r. terheltet három ízben ítélte el szabadságvesztésre. Az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a terheltek bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomását, több kiskorú gyermekes családi állapotukat. Ugyanakkor súlyosítóként vette figyelembe a terheltek többszörösen büntetett előéletét, a folytatólagos elkövetést, valamint azt a körülményt, hogy a kár társadalmi tulajdonban keletkezett. A másodfokú bíróság ezeket a bűnösségi körülményeket magáévá tette s utalt arra, hogy bár a terheltek előélete kedvezőtlen, de ilyen esetben is vizsgálni kell az elkövetett cselekmény tárgyi súlyát. A másodfokú bíróság érvelése szerint a terheltek a sértett tsz olyan parlagon hagyott földterületéről — az elszórtan álló szilvafákról — szedték, illetve rázták le a szilvát, amely területet a környéken lakók is elhagyott, művelés alatt nem álló, parlagon hagyott szőlőnek tartottak. A tsz igazolása is parlagszőlőnek nevezi ezt a területet, de kiemeli, hogy a termés összegyűjtését beütemezték. A másodfokú bíróság ítélete indokolásának említett része téves szemléletet tükröz és az arra alapított tényállás törvénysértő. Szem elől tévesztette ugyanis a másodfokú bíróság, hogy a büntető eljárásban ismételten felelősségre vont bűnelkövetők elleni küzdelem hatékonyabbá tétele a bíróságaink központi feladata, s hogy ilyen esetben a bűncselekmény tárgyi súlya az elkövető társadalomra veszélyességének megítélésénél kisebb jelentőségű (6. sz. Irányelv). De ezen túlmenően a másodfokú bíróság hiányosan utalt a termelőszövetkezeti igazolásra. Kitűnik ugyanis ebből az igazolásból, hogy a termelőszövetkezet a parlag szőlőben levő gyümölcsfák kezeléséről gondoskodott. Tehát ez a terület csak mint szőlő volt parlagon, de nem tekinthető elhagyott, művelés alatt már nem álló területnek, önmagában az a körülmény, hogy a termelőszövetkezet a cselekmény elkövetése idején a szilvát még nem szedte le, nem szolgálhat a terhelt javára. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással egyetértve úgy találta, hogy személyenként 3—3 hónapi végrehajtandó szabadságvesztés áll arányban a terheltek cselekményének és személyének társadalomra veszélyességével, ez a büntetés az, amely megfelelően szolgálja az általános megelőzést is. (Legf. Bír. B. törv. II. 709/1976. sz.) (430/1976.) 7919. A társadalmi együttélési szabályokat sorozatosan semmibevevő, gátlástalan és útonálló jelleggel garázdaságot megvalósító személlyel szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt. A katonai bíróság garázdaság bűntette miatt az I. r. honvéd vádlottat 6 hónapi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó —, a II. r. polgári egyén vádlottat ugyancsak 6 hónapi — 2 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. Ez utóbbival szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A katonai bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az I. r. honvéd vádlott szabadsága alatt lakóhelyén a II. r. vádlott társaságában szóra83