Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

kozott és szeszes italt fogyasztott. Éjfélkor kerékpárral indultak lakásukra és közben utolérték a szomszédos községből hazafelé tartó sértettet, aki a falu szélén barátait várta kerékpárral. A vádlottak minden indok nélkül belekötöttek az általuk korábban nem ismert személybe és őt tettleg bán­talmazták. Ennek során az I. r. vádlott 2—3 esetben arculütötte, majd ugyanezt tette társa is, aki ezenkívül rá is taposott a sértett kerékpárjára. A sértett a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az I. r. honvéd vádlott büntetésének súlyosbítására irányuló ügyészi fel­lebbezéssel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Az első fokú bíróság a sza­badságvesztés mértékének meghatározásánál ugyanis nem vette kellően fi­gyelembe az e vádlott személyében rejlő nagy fokú társadalomra veszélyes­séget, így elsősorban azt, hogy a terhére megállapított bűncselekményhez hasonló magatartás tanúsítására különösen hajlamos. Ez kitűnik abból is, hogy verekedés szabálysértése miatt már három alkalommal járt el vele szemben a rendőrhatóság és pénzbírsággal sújtották. Korábban magánvádas eljárás is folyt ellene, mégpedig azért, mert ugyancsak tettleg bántalmazott másokat. A vádlottnak a polgári életben tanúsított ez a magatartása vezetett arra is, hogy rendőri felügyelet alá helyezzék, amelynek szabályait nem tartotta meg és ezért két esetben is pénzbírsággal kellett sújtani. Ilyen előzményi adatokból, valamint a jelenleg terhére megállapított bűn­cselekmények alapján egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a társadalmi együttélési szabályokat sorozatosan semmibe veszi, gátlástalanul tanúsít garázda magatartást, indokolatlanul beleköt állampolgárokba és őket bántalmazza. A jelenleg elbírált bűncselekmény elkövetésénél is anélkül támadt útonálló jelleggel a sértettre, hogy az erre bármilyen okot is szol­gáltatott volna. De levonható az a következtetés is, hogy a vádlottal szemben eddig alkal­mazott eljárások, a figyelmeztető jellegű pénzbírságok nem érték el a kellő célt. Ilyen adatok mellett pedig a most már bűncselekményt megvalósító vádlottnál elsősorban a személyében rejlő veszélyesség — nem csupán a cselekményének konkrét súlya — teszi indokolttá a tartósabb, az első fokú ítéletben meghatározottnál lényegesen hosszabb tartamú büntetés kiszabá­sát. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a vádlottra kiszabott szabad­ságvesztés mértékét a bűnösségi körülményekkel arányban egy évre fel­emelte, mert a büntetési célok elérését ez szolgálja. Érintetlenül hagyta azonban annak fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását, mert az a törvény rendelkezéseinek megfelel. (Legf. Bír. Katf. III. 471/1975. sz.) (431/ 1976.) 7920. Hivatalos személy ellen felfegyverkezve és garázdasággal össze­függően elkövetett erőszak megvalósítójával szemben a büntetési tétel mi­nimumában kiszabott enyhe mérvű szabadságvesztés törvénysértő. A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki felfegyverkezve el­követett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. Ezért 2 évi szabad­ságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a rendszeresen italozó életmódot folytató terhelt kü­lönböző bort és sört fogyasztott, ittas állapotban ment haza az esti órákban. Nekiesett az ajtónak, annak üvegét betörte. Felesége mindezt látva azt a 84

Next

/
Thumbnails
Contents