Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A vádlottban a fiúgyermekkel szembeni kezdeti ellenszenve fokozatosan gyűlöletté alakult át. 1973 márciusában az asztalra fektette a fiúgyermeket s a lábait addig csavargatta a kezével, amíg azok bokában eltörtek. 1973. április 15. és 1974. november 24. között pedig — 8—9 alkalommal — az asztalra fektetett gyermek meztelen testét erőteljes ökölcsapásokkal végigverte. 1974. november 28-án belerúgott, majd a falnak vágódó gyermek két lábát megfogta és fejjel lefelé tartva erőteljes mozdulattal a fejét az ajtófélfához csapta. Ennek következtében többszörös darabos koponyatörés alakult ki. A gyermek életét a gondos orvosi segítség megmentette. ^ A vádlott leánygyermekét sem kedvelte. Kialakult benne az az elképzelés, hogy nyomorékká teszi és ennek folytán majd állami gondozásba kerül. Ennek érdekében az alig 5 hónapos gyermek fejére erőteljes csapásokat mért, aminek következtében koponyacsonttörés következett be. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, de gyenge képességű egyén, több irányú negatív személyiség-tulajdonságokkal. Ez utóbbiak között kiemelkedik az önzés, a csökönyösség, az agresszivitás, lelkiismereti gátláshiány, alattomosság és primitív reakciókra való hajlam. Mindezek együttesen eredményezik a kóros lelki alkatát (psychopathia). Cselekményei társadalomra veszélyességének felismerésére és akaratának megfelelő magatartásra azonban képes és képes volt a vádbeli cselekmény elkövetésének idejében is. A terhelt cselekményeinek a minősítése törvényes. Tévesen állapította meg azonban az első fokú bíróság a fiúgyermek sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntetténél a folytatólagosságot. A tényállás szerint ugyanis a gyermek sérelmére elkövetett bokatörések folytán elszenvedett sérülésekből történt felgyógyulást követően — tehát az említett bűntett befejezése után — 1973. április 15. és 1974. november 24. között elkövetett cselekmények a súlyos testi sértéssel összefüggésben már nem voltak, így annak részcselekményeként nem értékelhetők. Ezek a tettlegességek az 1974. november 28-án a fiúgyermek sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének előzményei voltak. Ezen előzmények során alakult ki fokozatosan, azután véglegesen az emberölésre irányuló szándék. Az említett részcselekmények ennélfogva a súlyosabban minősülő, emberölést megvalósító cselekménybe olvadnak be és az emberölést megvalósító cselekmény vonatkozásában a büntetés kiszabásánál értékelendők a vádlott terhére. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre figyelemmel a súlyos testi sértés bűntetténél a folytatólagos elkövetés megállapítását mellőzte. A kirívóan embertelen módon véghezvitt és a védekezésre képtelen életkorban levő gyermekekkel szembeni indokolatlan gyűlöletre visszavezethető okból elkövetett bűntett olyan kimagasló fokban veszélyes a társadalomra, amely a törvény szigorának az alkalmazását követeli meg. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy az orvosi szakvéleményből kitűnően mindkét gyermeknél szellemi csökkentértékűség mint következmény beállásának reális veszélye is fennáll. Mindezeket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az adott esetben a szinte példátlan módon, hosszabb időn át történt elkövetést is értékelve — a vádlott aránylag fiatalabb életkora ellenére — az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása szükséges a törvény által előírt mellékbüntetések együttes alkalmazása mellett. (Legf. Bír. Bf. V. 1279/1975. sz.) (192/1976.) 79