Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

7916. Nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának szempontjai. Az első fokú bíróság a vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt főbüntetésül 15 évi szabadságvesztésre és mellékbüntetésekre ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott alacsony intelligenciájú, primitív személy, akinél azonban beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó okok nem állanak fenn. Korábbi huzamosabb, mintegy 20 évig tartó munkaviszonyát az 1960-as években megszüntette, alkalmi munkákból tartotta fenn magát, ám keresetének döntő részét italozásra fordította. Környezetében csavargó, züllött életvitelű személyként ismerték. Két esetben volt már büntetve, mégpedig 1968. évben rablás bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi, majd 1975. évben visszaesőként és jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt 6 hónapi szabadságvesztésre. Utolsó büntetéséből 1975. augusztus 12-én szabadult, állandó munkaviszonyt azonban nem létesített, sőt még a személyi igazolványáért sem jelentkezett, s ezért a rendőrhatóság 1000 forint pénzbírsággal sújtotta. A vádbeli este észrevette, hogy a sértett lakásában világosság van, s elhatározta, hogy tőle fog — akár erőszak útján is — pénzt szerezni. Az egyedül élő, látó- és hallóképességében erősen korlátozott 85 éves asszony életkora ellenére tevékeny, szorgalmas ember hírében állott, akiről köztudott volt, hogy megtakarított pénze van. A vádlott a nyitott utcai, illetve az ugyancsak nyitott konyhaajtón belépett, majd azt maga mögött becsukva közelítette meg az — említett korlátozott látási és hallási képessége miatt — őt nem észlelő sértettet. Az szembefordulva meglátta a vádlottat és ismerve annak rossz hírét, börtönviselt voltát, megrémült és távozásra szólította fel. A vádlott azonban pénzt követelt a sértettől, aki tudta, hogy a konyhaasztalon levő pénztárcájában jelentősebb összeg van és azt féltve, ismételten kiutasította lakásából a feléje közeledő vádlottat. A vádlott ugyancsak észrevette a pénztárcát és annak megszerzése érdekében dulakodni kezdett a sértettel, eközben erőteljesen megmarkolta a jobb karját, majd mögé kerülve, hátulról két kézzel közepes erővel megszorította a torkát. A sértett részben fulladás, részben a nyakat ért támadás eredményeképpen fellépő reflexes szívbénulás vagy gégesokk következtében perceken belül meghalt. A vádlott megállapítva, hogy a sértett meghalt, magához vette az 1800— 2000 forintot tartalmazó fekete pénztárcát, valamint 170 forint értékű élelmiszert, majd eltávozott a lakásból. Az éjszaka folyamán különböző italboltokban italozva a sértett pénzéből kb. 1500 forintot szórakozásra elköltött. Az első fokú ítélet ellen az ügyész súlyosításért, halálbüntetés alkalmazásáért, a vádlott és védője enyhítés végett fellebbezett. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét és a cselekmény jogi minősítése is helytálló. A büntetés kiszabásának kérdését vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által feltárt és értékelt bűnösségi körülményeket kiegészítette, illetve helyesbítette. Az első fokú bíróság elmulasztotta figyelembe venni a vádlott társadalmilag kifogásolható életvezetését, munkakerülő, italozó életmódját, amelyet egyébként egyértelműen jellemez a cselekmény végrehajtása után tanúsított vádlotti magatartás. 80