Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

segítette, hogy az I. r. terhelt hosszú időn keresztül folytathatta a bűncselekmény elkövetését. Az eljárt bíróságok ítéletei ellen a IL r. terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos. Az 1973. évi 14. számú törvényerejű rendelet 1. §-ával módosított Btk. 55. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés értelmében vagyonelkobzás alkalmazásának helye lehet 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés főbüntetés kiszabása esetén is, feltéve, ha a törvény ezt külön rendeli, avagy a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el. A vagyonelkobzás kiszabásának ezek a törvényi feltételei az adott esetben nem állanak fenn. A terhelt mint pszichikai bűnsegéd valósította meg a folytatólagosan és jelentős érték tekintetében elkövetett sikkasztást. A Btk. XVI. fejezetében írt vagyon elleni bűncselekmény esetében pedig a törvény nem írja elő a vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazását. A terhelt esetében a haszonszerzés céljából elkövetés feltétele sem állapítható meg. A II. r. terhelt mint ellenőrzésre kötelezett személy észlelte ugyan a terhelttársa által megvalósított folytatólagos bűncselekményt, ennek megszüntetése érdekében azonban semmit sem tett, holott ez hivatali beosztásából folyó kötelessége lett volna. Az ún. passzív bűnsegély esetében az anyagi haszonszerzési célzat azonban az elkövető oldalán szóba sem kerülhet. A vagyonelkobzás mellékbüntetés törvényi feltétele szempontjából ugyanis a haszonszerzési célzatnak minden elkövető vonatkozásában fenn kell állnia. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy törvényt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a vagyonelkobzás mellékbüntetést kiszabták, ezért a (3) bekezdés alapján az ítéletnek a fenti rendelkezését hatályon kívül helyezte. A törvényességi óvásban kifejtettekre tekintettel vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt esetében más mellékbüntetés, esetleg pénzbüntetés kiszabásának helye van-e. A haszonszerzési célzat hiányában a Btk. 46. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló pénzmellékbüntetés kiszabása szóba sem kerülhet, míg a b) pont esetében a megfelelő keresettel, jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkező terhelt esetében ennek a büntetésnek az alkalmazására akkor kerülhet sor, ha ezáltal az elkövetőt az újabb bűncselekmény megvalósításától hatásosabban lehet visszatartani. A terhelt vagyontalan, 1953 óta megszakítás nélkül ugyanazon a munkahelyen dolgozik, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, emellett magas vérnyomás, érelmeszesedés, ideggyengeség és zöldhályog betegségekben is szenved. Mindezekre tekintettel az egyébként kifogástalan életvitelű terhelt esetében a Legfelsőbb Bíróság a büntetési célok megvalósulását a pénzmellékbüntetés kiszabása nélkül is elérhetőnek találta. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1622/1976. sz.) (256/1977.) 7903. A vagyonelkobzás a terheltre nézve hátrányosabb rendelkezés, mint a pénzmellékbüntetés, ezért a törvényességi óvás alapján hozott határozatban vagyonelkobzás kiszabására — pénzmellékbüntetés helyett — nem kerülhet sor, ha a törvénysértő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év már eltelt. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki többrendbeli vagyon el58