Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A magánindítvány hiánya 29. § 7880. Magánindítvány joghatályossága tárgyában is csak megalapozott tényállás alapján lehet állást foglalni. Az első fokú bíróság a terhelt bűnösségét magánlaksértés vétségében állapította meg s ezért 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. A megállapított ítéleti tényállás szerint a budapesti öröklakás V. P. terhelt és V. P.-né magánvádló közös tulajdona. A bíróság a nevezettek házasságát 1973-ban felbontotta és a lakáshasználat kérdésében akként határozott, hogy a mellékhelyiségek közös használata mellett a terhelt és a magánvádló egy-egy szobát használhatnak. A magán vádló 1971. augusztus óta ténylegesen nem lakott a lakásban és S. M.-mel létesített élettársi kapcsolatot. 1971. évben a terhelt a lakás ajtózárát kicseréltette és ezzel megakadályozta, hogy a magánvádló a lakásba bejusson. Az esettel kapcsolatos államigazgatási eljárás során 1974. január 24-én karhatalmi végrehajtás keretében a lakáson levő ajtózárakat hivatalosan kicserélték és a kulcsok egyegy példányát a terheltnek, illetve a magánvádlónak átadták. Ezt követően — pontosan meg nem határozható időben — a terhelt újból kicseréltette a zárakat, s bár a magánvádló 1974. júniusában és júliusában több esetben megkísérelte a lakásba való bejutást, oda nem engedte be. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a pénzbüntetést 1500 forintra mérsékelte. A határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú bíróság ítéletének tényállásában azt állapította meg, hogy a terhelt 1974. január hó 24. napját követően újból kicseréltette a lakás ajtózárát és ezzel meghiúsította, hogy a magán vádló 1974. júniusában, illetve júliusában a lakásba bejusson. A terheltnek azt a következetes védekezését, mely szerint újabb zárcserére nem került sor és a magánvádló is rendelkezik a hatóság által kicserélt zár kulcsaival, az első fokú bíróság a magánvádló és élettársa S. M. vallomása alapján vetette el. Az eljárás anyagából azonban az állapítható meg, hogy a magánvádló és élettársa álta tett előadások több vonatkozásban ellentmondóak, aggályosak, s így vallomásaikra alapozottan megnyugtató tényállást nem lehet megállapítani. A magánvádló feljelentésében azt adta elő, hogy 1974. július 2-án egy alkalommal bent járt a lakásban, amikor azonban ugyanezen a napon ismételten visszatért, őt a terhelt nem engedte be, sőt a kihívott rendőrökkel szemben is fenyegető magatartást tanúsított. Ezt követően 1974. július 16-án délután kívánt újra a lakásba bemenni és ekkor észlelte, hogy a terhelt „a bejárati ajtóra új zárat szereltetett fel", amelyhez saját kulcsát nem tudta használni. Ezek szerint a zárcserére 1974. július 2-a és július 16-a között került sor. A személyes meghallgatáson a magánvádló azt adta elő, hogy az ajtón két zár van és a biztonsági zárhoz van kulcsa, de a másik zárhoz nincs, ugyanis a terhelt ezt cserélte ki. Viszont S. M. a tárgyaláson azt állította, hogy első ízben 1974. június 2-án jártak a lakáson, s először be tudtak menni, amikor azonban ugyanezen a 41