Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kerületi bíróság azért nem látta a III. r. terhelt javára a jogos védelmet megállapíthatónak, mert nevezett menekülés során, mielőtt a II. r. terhelt utolérte, magához vett és eltört egy üveget, így „nem a további tettlegesség abbahagyása iránti szándékkal, illetve a II. r. terhelt támadásának puszta kivédése érdekében, hanem a mindenáron való erőszakos magatartásra készült fel, tehát ő maga is a jogtalanság talaján cselekedett". A kerületi bíróság a jogos védelem intézményére vonatkozó jogszabályi rendelkezést, a Btk. 25. §-át, illetve az abban használt jogi fogalmakat tévesen értelmezte. Támadáson valamely jogtárgyat sértő vagy veszélyeztető, ellenséges, agresszív jellegű tevékenységet kell érteni. A védelem viszont — amelyre a törvény az „elhárítás" kifejezést is használja — a támadás visszaverésére irányuló tevékenység. Azzal tehát, hogy a megtámadott eszközt vesz magához, vagy más módon készül fel az elhárításra, a védelem nem válik támadássá. Egyébként a jogos védelem jogintézményének az alkalmazása szempontjából védekező cselekményként éppen az olyan tevékenység jöhet figyelembe, amely egyébként bűncselekmény megvalósítására lenne alkalmas. Ha az elhárító tevékenység nem ilyen, akkor a jogos védelem jogintézményének alkalmazására nincs szükség. A védelem jogosságának a feltételeit a Btk. 25. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja. E felsorolásban nem szerepel az, hogy a védekező az elhárításra nem készülhet fel. Ennek negatív követelményként megkívánása — azt tette a kerületi bíróság — az esetek jelentős hányadában a jogintézmény céljának a meghiúsítását eredményezné, és a jogos védelem intézményét gyakorlatilag a váratlan támadások körére korlátozná. Emellett a támadóhoz képest hátrányosabb helyzetbe hozná a megtámadottat, mert megakadályozná abban, hogy a támadásra felkészült agresszorral szemben felkészülten védekezzék. Az ilyen fajta egyenlőtlenség előidézése pedig nyilvánvalóan ellentétben áll a törvényhozó szándékával. A megtámadott tehát — ha erre módja van — jogosult akár eszköz magához vételével is felkészülni a várható támadás elhárítására, és az elhárító cselekmény korlátai csak a Btk. 25. §-ának (2) bekezdésében felsorolt követelmények, a szükségesség és az ebben fogalmilag bennefoglalt arányosság. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest a Be. 280. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a kerületi bíróság megtámadott ítélete F. L. terhelt bűnösségének kimondása miatt törvénysértő. Ezért a Be, 290. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéletet e részben hatályon kívül helyezte, és F. L. III. r. terheltet a súlyos testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján, büntethetőséget kizáró ok — a Btk. 25. §-ában meghatározott jogos védelem — fennállása miatt felmentette. (Legf. Bír. B. törv. III. 138/1976.) (240/1976.) 7877. Ha a vádlott az életét veszélyeztető támadókkal szemben azért használja a kést, mert a támadást puszta kézzel nem tudja elhárítani; felmentésére vezető jogos védelmi helyzetben cselekszik. Az első fokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. 35