Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

lágyburki és agykérgi vérzés következtében nem sokkal a kórházba szállítás után meghalt. Az első fokú bíróság a bizonyítékok értékelése során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottnak a laposvassal való támadása, miután azt a sértett kezéből kicsavarta, indokolatlan volt, mert a sértett már a földön, hason fekvő helyzetben volt. Tehát az esetleges további támadás megakadályozása érdekében sem lett volna szükség a laposvas használatára. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlott az N. J. sérelmére megvalósított cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt, de az elhárításhoz szükséges mértéket menthető felindulásból túllépte. A vádlottat ugyanis N. J. sértett az élet kioltására alkalmas eszközzel, sötétben, váratlanul olyan erővel ütötte meg a hátán, hogy az ütés következtében a földre esett. A vádlottat tehát jogtalan támadás érte, amely szükségszerűen egy dulakodási folyamatot indított el. Ennek a során a vádlott megszerezte ugyan az élet kioltására alkalmas eszközt, de a sértett közben ököllel is bántalmazta. Abból a körülményből, hogy a dulakodás közben a sértett is a földre került, egyértelműen nem lehet arra következtetni, hogy támadó magatartásával felhagyott, de az kétségtelen, hogy a vádlott a testi épség ellen irányuló támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a vádlott a védekezés szükséges mértékének felismerésében menthető felindulás következtében korlátozva volt. Menthető felindulása pedig a váratlan sértetti támadás következtében alakult ki benne. (Legf. Bír. Bf. II. 1061/1975. sz.) (189/ 1976.) 7876. Ha a megtámadott fél a várható további támadás elhárítása céljából eszközt vesz magához, jogos védelmi helyzete nem szűnik meg, és védekezése nem kerül át a jogtalanság talajára. F. L. III. r. terheltet a kerületi bíróság az e részében jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki súlyos testi sértés bűntettében és ezért 8 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A tényállás lényege a következő volt. A három terhelt az NSZK-beli Speyerben építőipari munkán dolgozott. A vádbeli napon leittasodtak. Miután a munkásszállásra hazatértek, az I. r. és a II. r. terhelt között vita keletkezett, ami később tettlegességgé fajult. Társaik, köztük a III. r. terhelt szétválasztotta őket. Ezért a II. r. terhelt, amikor 21 óra körül a mosdóhelyiségben összetalálkozott a III. r. terhelttel, őt megtámadta. A ÓI. r. terhelt menekült, az ebédlőbe szaladt, de az őt utolérő II. r. terhelt a pingpongasztalra nyomta. Egy odaérkező munkatársuk választotta szét őket. A EL r. terhelt azonban tovább támadott és üveget ragadott a kezébe. Ezt látva a III. r. terhelt ugyancsak felkapott egy colás üveget, azzal a konyhába menekült és az üveg nyakát a falhoz ütve letörte. Amikor a támadó II. r. terhelt odaérkezett, a terheltek között tettlegességre került sor. A III. r. terhelt a törött üveggel terhelttársa arcát, ez pedig a III. r. terhelt kezét vágta meg. Ezt követően a III. r. terhelt a II. r. terhelt támadása elől tovább menekülve a szobájába szaladt. A III. r. terhelt kezén 10%-os maradandó munkaképesség-csökkenést eredményező sérülést szenvedett, a II. r. terhelt arcán 2—3 heti gyógytartalmú sérülések keletkeztek. 34