Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

nem a bemenetelt akadályozó körülményeknek — nem fizikai erőkifejtéssel, hanem — félrevezető, burkolt módon való leküzdése mellett történő bejutást jelent. A terhelt a szentélyt elválasztó, lényegében azt csupán megjelölő alacsony korláton a templomban tartózkodó személyek szeme láttára átlépve vette ki az oltárszekrényből a kelyhet akként, hogy azt az abban benne levő kulccsal kinyitotta. Ilyen körülmények között a cselekménynek a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének a/l. pontja szerinti minősítése is törvénysértő. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott határozatok megalapozatlanok, illetve törvénysértőek, ezért azokat hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra az első fokú bírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. V. 1109/1976.) (86/ 1977.) A jogos védelem 25. § 7875. A támadás eszközének elvétele még nem szünteti meg a jogos védelmi helyzetet. A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt ítélte el. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A legfőbb ügyész a védelmi fellebbezések kapcsán annak megállapítását indítványozta, hogy a vádlott az élet elleni cselekménye elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt, de az elhárításhoz szükséges mértéket menthető felindulásból túllépte. Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott az esti órákban ismerőseinél, N. I.-nál és N. M.-nál italozott. Jelen volt még R. I. is, akivel a vádlott 8 és 9 óra közötti időpontban indult hazafelé. Miután R. I. eltávozott, a vádlott az udvaron magához vett egy 46 cm hosszú lécdarabot és azzal N. I. fejére ütött, aki a homlokán egy 3 cm hosszú, repesztett, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Ezt követően a vádlott magához vette a kerékpárját és azt maga mellett tolva elindult a kb. két kilométer távolságra levő lakása felé. Nem sokkal a vádlott távozása után érkezett haza a tanyára N. J., aki észlelve testvérének vérző sérülését, tájékozódott a történtekről. N. I. kijelentette, hogy őt a vádlott bántalmazta. N. J. a hallottakon felbőszült, kiment a lakásból, az udvaron magához vett egy 60 cm hosszú, 4 cm széles és 4 mm vastag laposvasat, majd a vádlott után ment. A vádlottat a tanyától kb. 100 méterre érte utol és a lapos vassal a hátára ütött. Az ütés következében a vádlott a földre esett, mégpedig oly módon, hogy az eldőlt kerékpárra, arccal a kerékpár, illetve a föld felé esett. N. J. ezután a vádlott fölé hajolt és őt a föld felé nyomta. A vádlottnak sikerült féloldalra fordulnia, a sértett kezéből a laposvasat kicsavarta. A dulakodás közben a sértett ököllel a vádlott szájára ütött. Amikor a vádlott a laposvasat kicsavarta a sértett kezéből, N. J. hasonfekvő helyzetbe került, a vádlott pedig a sértett bal oldala mellé térdelt, a jobb kezében levő laposvassal 8—9 ütést mért a sértett fejére. A sértett a koponya darabos töréses sérülése, valamint az ehhez társult 33