Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Az első fokú bíróság a terheltet jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt 4 hónapi szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt alkoholtól közepesen befolyásolt állapotban bement az e-i templomba, a szentélyt elválasztó alacsony korlátot átlépte és a nyitott oltárszekrényből egy kb. 9—10 000 forint értékű kelyhet kivett. A templomban tartózkodó személyek felfigyeltek a terhelt cselekményére, és a terheltet a sekrestyébe kísérték. A határozatok ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. 1. Az első fokú bíróság nem vizsgálta a terhelt beszámítási képességét, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt önhibájából került alkoholtól befolyásolt állapotba, s így a Btk. 22. §-ában foglalt rendelkezés folytán a megvalósított cselekményért teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ez az álláspont téves. A Legfelsőbb Bíróság XXVIII. számú Büntető Elvi Döntése értelmében a Btk. 22. §-a a Btk. 21. §-ának az alkalmazását csupán a tudatzavar tekintetében zárja ki. Azok az indokok, amelyek a törvényhozót az említett rendelkezés megalkotására indították, nyilvánvalóan nem állanak fenn az elmebetegség esetén, még akkor sem, ha az mértéktelen alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Az ilyen eredetű elmebetegség is feltétlenül kizárja, illetve korlátozza a beszámítási képességet. Tévedett ezért az első fokú bíróság, amikor nem vizsgálta, hogy a terhelt esetében fennáll-e a pathológiás, illetőleg abortív pathológiás ittasság esete. A bűnügy irataiból ugyanis az tűnik ki, hogy a terhelt nem fogyasztott olyan mennyiségű és töménységű szeszes italt, amelytől a típusos részegségen alapuló teljes tudatborulás bekövetkezésére lehetne következtetni. A véralkoholvizsgálati adatok is csupán közepes fokú ittasság fennállására utalnak. Ugyanakkor a cselekmény motiválatlanságára, az elkövetés utáni teljes emlékezetkiesésre, a cselekmény énidegen voltára tekintettel a fenti körülmények tisztázása végett az elmeorvosszakértői vizsgálat elrendelése szükséges lett volna. Ennek elmulasztása az ítéletet megalapozatlanná teszi. 2. Az eljárt bíróságok határozatai egyéb okból is törvénysértőek. A Btk. 291. §-ának (1) bekezdése szerinti lopás célzatos bűncselekmény, az elkövetőnek a számára idegen dolgot azért kell elvennie, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Az adott esetben a cselekmény tárgyi oldalának a vizsgálata sem nyújt kellő alapot ennek megállapítására. Igaz ugyan, hogy a terhelt az oltárszekrényből kivette a kelyhet, nincs azonban adat arra, hogy azzal eltávozni szándékozott, illetőleg egyéb olyan magatartást tanúsított volna, amelyből a jogtalan eltulajdonítási szándékra lehetne jogi következtetést levonni. A terhelt a mintegy 45 cm magas kelyhet a kezében tartotta, amikor a pap és a sekrestyés megjelentek. Amennyiben pedig a cselekmény az alanyi oldal hiánya folytán lopást nem valósít meg, további vizsgálatot igényelt volna, hogy a terhelt cselekménye egyéb bűncselekményt nem merít-e ki. 3. Tévedtek a bíróságok a lopási cselekmény súlyosabb jogi minősítésére vonatkozó rendelkezések meghozatalakor is. Az ítélkezési gyakorlat szerint a lopásnál a belopódzás, besurranás nem azonos a nyitott helyre történő, engedély nélküli puszta bemenetellel, ha32