Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

dolgozottnál magasabb bért számfejtetnek és a különbséget egymás közt — habár nem egyenlő arányban — szétosztják. E megállapodás alapján folyt hosszú hónapokon keresztül a szabálytalan bérszámfejtés, s a jogtalan anyagi haszonból az igazgató és két társa is folyamatosan részesült. Ezt megelőzően is előfordult, hogy amikor a brigád tagjai jól kerestek, K. László brigádvezető többször „visszakért" a dolgozóktól kisebb-nagyobb összegeket ún. „csúszópénz" céljára. Utóbb azonban a rendszeres pénzszerzés érdekében a vállalat három vezetőjéhez fordult, akikkel létrejött a tényállásban ismertetett megállapodás. Ezt követően K. László már nem „viszszakért" bizonyos összegeket a jól kereső brigádoktól, hanem a vezetőséggel történt megállapodás alapján rendszeresen elvett bizonyos összegeket a jogtalanul kifizetett munkabérekből. Erre és az egész bűncselekmény-folyamat véghezvitelére tehát a vállalat igazgatója, főkönyvelője és pénzügyi osztályvezetője adta meg — saját anyagi érdekében is — az engedélyt. Téves tehát a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tanácsa ítéletének idevágó indokolása, amely szerint a terheltek bűnös magatartása csupán a bűncselekmények elkövetésének tudomásulvételében állott. A terheltek előre megállapodtak a vádbeli bűncselekménysorozat elkövetésében, megbeszélték az elkövetés módját, és azt ennek megfelelően mint a bűnszövetség tagjai szándékegységben közösen végrehajtották. A terheltek cselekményének pszichikai bűnsegédként való elkövetés szerinti minősítése nemcsak jogilag téves, hanem az ügy lényegének nem helytálló gazdasági megítélését tükrözi. A Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesek,azok, akik a bűncselekményt egymás tevékenységéről tudva közösen követik el. Az Elnökségi Tanács a társtettességgel kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlattal összhangban helyezkedett arra az álláspontra, hogy az I., IV. és V. r. terheltek cselekményüket nem bűnsegédként, hanem társtettesként követték el. Nem szükséges ekkor az, hogy a társtettes a törvényi tényállásban leírt elkövetési magatartás egészét maradéktalanul valósítsa meg, elégséges a törvényi tényállás részbeni megvalósítása is. Nem zárja ki tehát a jelen esetben a szándékegységben elkövetett bűnös magatartás társtettesi minőségében elkövetettként való minősítését az, hogy a vállalat igazgatója, főkönyvelője, illetve pénzügyi osztályvezetője az egyes csalási részcselekményekben maguk — konkrét számviteli, illetve bérfizetési tevékenységgel — közvetlenül nem vett részt. A Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tanácsa figyelmen kívül hagyta az ügy elbírálása szempontjából alapvető jelentőségű ama körülményt is, hogy az I., IV. és V. r. terheltek vezetői beosztásban voltak tagjai a bűnszövetségnek, holott ennek is jelentősége van — egyebek között — abban, hogy a cselekményeik bűnsegédi vagy társtettesi minőségben elkövetettként minősülnek-e. A terheltek egymás tevékenységéről tudva s közösen követték el bűnös cselekményeiket. A vállalat vezetőinek közreműködése nélkül egyébként K. László és Sz. László nem is követhették volna el több mint egy éven át a sorozatos bűncselekményeket. Az említett megállapodás létrejötte nélkül a vállalat vezetői a visszaéléseket nemcsak nem engedték volna meg, hanem kötelességüknél fogva megakadályozták volna. Rámutat az Elnökségi Tanács arra: a társtettesség megállapításának nélkülözhetetlen törvényi előfeltétele, hogy a társtettes is tényállásszerű cse24