Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

lekményt valósítson meg. Egymagában az, hogy a terheltek is részesültek a haszonból, továbbá, hogy a bűncselekményről tudomásuk volt: a társtettesség megállapításához törvényes alapul még nem szolgálna. Az L, IV. és V. r. terheltek azonban cselekményükkel maguk is megvalósították a csalás törvényi tényállását, amikor jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejtettek és ezzel kárt okoztak. A jelen ügy sértettje a szövetkezeti közös építőipari vállalat mint jogi személy. A terheltek nemcsak megkárosították, hanem megtévesztették saját vállalatukat. A vállalat vezetőit, elsősorban annak igazgatóját a maga hatáskörében, gazdálkodási és számos egyéb vonatkozásban önálló döntési jog illeti meg. Ezzel a döntési joggal élt vissza az igazgató, a főkönyvelő és a pénzügyi osztályvezető, amikor az említett megállapodást létrehozták és — a II. r. és III. r. terheltekkel szándékegységben — a munkabér-viszszatartással kapcsolatos cselekményeiket együttesen végrehajtották. Minthogy e terheltek csalási cselekménye mindenben magában foglalja a társtettesi minőségben való elkövetés törvényben előírt feltételeit: ezért a Legfelsőbb Bíróság törvénysértéssel minősítette óvással megtámadott ítéletében az I., IV. és V. r. terheltek cselekményét bűnsegédként elkövetettnek. Ehhez képest törvényes alap nélkül alkalmazta a IV. és V. r. terhelt javára a Btk. 68. §-ának (3) bekezdését, de törvénysértő az is, hogy az I. r. terhelt szabadságvesztését az enyhítő szakasz kimerítő alkalmazásával szabta ki. Figyelmen kívül hagyta azt a lényeges súlyosító körülményt, hogy ez a terhelt cselekményét mint a vállalat igazgatója követte el. Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvással megtámadott ítéletet részben hatályon kívül helyezte és mindhárom terhelt cselekményét társtettesként bűnszövetségben és folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősítette. A szükségessé vált új büntetés kiszabásánál a IV. és V. r. terheltek szabadságvesztését — a jelentős enyhítő körülményekre figyelemmel — a Btk. 68. §-ának (2) bekezdésében foglalt enyhítő szakasz kimerítő alkalmazásával, míg az I. r. terhelt vonatkozásában a már említett személyi körülményre tekintettel az enyhítő szakasz nem kimerítő, de jelentős mérvű alkalmazásával 5—5, illetve 6 évben állapította meg. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 333/1976. sz.) (238/1976.) 7860. Ha a dolog elvétele még nem fejeződött be az egyik elkövető részéről, amikor a másik elkövető erőszakot alkalmazott a sértettel szemben, a cselekményt társtettesként elkövetett rablásnak és nem bűnsegédként elkövetett lopásnak kell minősíteni. (9/1976.) Részletesen: Btk. 299. §-nál. 7861. Járműben levő dolog eltulajdonítása önálló büntetőjogi értékelést igényel. Külön kell vizsgálni azt, hogy az ilyen dolog eltulajdonításában — több elkövető esetén — ki milyen formában vett részt. Ilyen esetben a társtettesi és bűnsegédi minőség elhatárolása. (39/1976.) Részletesen: Btk. 291. § (2) bek-nél. 7862. A közös elhatározással adott vámáru-nyilatkozat esetén nincs jelentősége annak, hogy azt csak a házastársak egyike írta alá. (355/1977.) Részletesen: Btk. 249. §-nál. 25