Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

pénzügyi osztályvezetővel — a IV. r. terhelttel —, és a főkönyvelővel — az V. r. terhelttel —, akik megállapodtak az említett módon történő bérvisszatartásban. Ugyanakkor az utóbbiak kijelentették, hogy ők is részesedni kívánnak az ily módon szerzett pénzből, ennek összegét azonban előre nem határozták meg. Sz. László és K. László több alkalommal adott át az építésvezetőség irodájában a IV. r. terheltnek különböző összegeket azzal, hogy azt egyenlő arányban ossza szét terhelttársai és saját maga között. Ily módon a IV. r. terhelt összesen mintegy 90 000 forintot vett át, amelyből a három terheltnek fejenként 30 000 forint jutott. K. László egyébként szoros kapcsolatban volt az igazgatóval — az I. r. terhelttel —, többször felkereste a vállalat központjában, valamint a lakásán is. Esetenként a visszatartott munkabérből 15 000 vagy 30 000 forintot adott át neki azzal, hogy ezt is három részre ossza szét. Ilyen módon összesen 75 000 forintot adott át. Együttvéve tehát a vállalat igazgatója, főkönyvelője és pénzügyi osztályvezetője a jogosulatlanul megtartott munkabérből személyenként 55 000 forintot kapott a brigádvezetőtől. K. László és Sz. László pedig az említett módon — az L, IV. és V. r. terheltekkel együtt — összesen mintegy 600 000 forint összegű kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Cselekményeik véghezvitelét hamis okiratok aláírásával, elkészítésével és egyéb módon segítették az ügyben ugyancsak terheltként szerepelt brigádvezetők, normások és más személyek. A Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tanácsa az első fokú ítéletet megváltoztatta, a három terhelt csalási cselekményét bűnsegédként, bűnszövetségben és folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősítette és ezért a volt igazgató I. r. terheltet 5 évi szabadságvesztésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá 30 000 forint pénzmellékbüntetésre, a volt pénzügyi osztályvezető IV. r. terheltet 4 évi szabadságvesztésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá 25 000 forint pénzmellékbüntetésre, a volt főkönyvelő V. r. terheltet pedig 3 évi szabadságvesztésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá 15 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta. A tényállás alapján a terheltek bűnösségének megállapítása törvényes, tévedett azonban a Legfelsőbb Bíróság, amikor a terheltek csalási cselekményét nem társtettesként elkövetettnek minősítette. ítéletében ezt azzal indokolta, hogy ezek a terheltek a csalás bűntettét illetően tényállásszerű magatartást nem valósítottak meg. Sz. László és K. László csupán „beavatták" őket az ő bűncselekmény-sorozatukba és így a terheltek bűnössége abban állott, hogy vállalatuknál a bűncselekmények elkövetését „tudomásul vették", majd a jogtalanul visszatartott munkabérekből részesültek. Ezért cselekményüket pszichikai bűnsegélyként kell értékelni. Ezt az okfejtést az Elnökségi Tanács tévesnek találta, az nem áll összhangban a megállapított tényállással sem. Ebből ugyanis az tűnik ki, hogy ennél lényegesen többről van szó. A tényállás szerint Sz. László és K. László terheltek a vádbeli alkalommal megállapodtak abban, a vállalat igazgatójával, főkönyvelőjével és pénzügyi osztályvezetőjével, hogy az állományon belüli dolgozók részére kifizetésre kerülő egyösszegű munkabéreknél a le23