Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

II. Cím A bűncselekmény elkövetői 13. § 7859. A társtettesség megállapításának nélkülözhetetlen törvényi előfeltétele, hogy a társtettes is tényállásszerű cselekményt valósítson meg, nem szükséges azonban, hogy a törvényi tényállásban leírt elkövetési magatartás egészét maradéktalanul valósítsa meg, elégséges a törvényi tényállás részbeni megvalósítása is. — A különösen nagy kárt okozó csalás bűntettét bűnszövetségben elkövető vállalati igazgató, főkönyvelő és pénzügyi osztályvezető cselekményének — a társtettesi minősítés helyett — bűnsegédként való elkövetés szerinti törvénysértő minősítése. A megyei bíróság bűnösnek mondotta ki az I., IV. és V. r. terhelteket társtettesként, bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében. Ezért az I. r. terheltet 6 évi szabadságvesztésre, 6 évre a közügyektől eltiltásra, valamint 10 000 forint értékű vagyonának elkobzására ítélte. A IV. r. terheltet 6 évi szabadságvesztésre, 6 évre a közügyektől eltiltásra és 8000 forint értékű vagyonának elkobzására, az V. r. terheltet pedig 5 évi szabadságvesztésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra és 8000 forint értékű vagyonának elkobzására ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő: Az I. r. terhelt a szövetkezeti közös építőipari vállalatnak volt az igazgatója, a IV. r. terhelt — aki egyetemet végzett okleveles közgazdász — a vállalat pénzügyi osztályvezetője, az V. r. terhelt pedig annak főkönyvelője. Az ügyben terhelt volt még K. László, aki a vállalatnál brigádvezetőként dolgozott, valamint Sz. László, aki építésvezetőként működött a vállalatnál. A terheltek által vezetett vállalatnál kialakult az ún. egyösszegű munkabérutalványokra történő bérfizetés. Ezt úgy alakították ki, hogy a vállalat főmérnöke megállapította: az elvállalt munkák kivitelezési összegéből hány százalékot fizetnek ki munkabér címén. A bérfizetések alkalmával csak azt kellett megállapítani, hogy az elvállalt munkának hány százalékát végezték el, és a százalékos alapon megállapított bértömegből kiutalták az elvégzett munkára eső munkabért. Az elvégzett munkamennyiséget a megrendelő vállalat megbízottja, valamint az illetékes építésvezető igazolta. Az igazolások a vállalat központjában a normásokhoz kerültek, akik megállapították, hogy az elvégzett munka alapján milyen összeget kell utalványozni, és ezt a csatolt óranyilvántartó szerint a dolgozók között szétosztották. Az egyösszegű munkabérfizetéseknél a normások a helyszínen normázást nem végeztek. K. László és Sz. László számára az ilyen módon történt bérszámfejtés alkalmat adott arra, hogy az egyes dolgozók nevére az egyösszegű munkabér címén jóval nagyobb összeget számfejtessenek, mint amennyiért megdolgoztak. A brigádtagoknak csupán a munkájuk után járó egyösszegű munkabért fizették ki, ugyanakkor a bérjegyzék aláírásával elismertették velük, hogy a nevükre számfejtett magasabb összeget vették fel. A különbözetet pedig maguknak tartották meg. Ezt a munkabérvisszatartási rendszert K. László és Sz. László az építésvezetőség irodájában megbeszélte az igazgatóval — az I. r. terhelttel —, a 22