Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

helttel szemben és így a büntetőjogi felelősség csupán a bántalmazás tényleges eredményéhez tapadóan alakulhat. Ez az álláspont azonban téves. A határőr határőrizeti feladatának ellátása során hivatalos személy, a határőrség tagjai a határ közelében levő és a határőrizet felügyelete alatt álló területen igazgatási feladatot is ellátnak és intézkedésre jogosultak. A 40/1974. (XI. 1.) MT számú rendelet 20. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a határőrnek határőrizeti szolgálata teljesítése közben a határterületen joga van a körözött, továbbá a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyek elfogásában közreműködni, sőt a 20. § (1) bekezdésének d) pontja ellenszegülés esetén a testi kényszer alkalmazását is megengedi. Az eljárás anyagából kitűnően a törzsőrmester a vádbeli időben határőri szolgálatot teljesített és az igazoltatás területe is határterület. Mivel észlelte azt, hogy a terhelt bűncselekményt — közlekedési vétséget — követett el, hivatali kötelessége volt a megfelelő intézkedés és ennek teljesítése során érte őt — mint hivatalos személyt — a tettleges bántalmazás. Ezért törvényt sértett az első fokú bíróság, amikor az említett cselekményt nem a Btk. 155. §-a (1) bekezdésének III. tételébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, hanem könnyű testi sértés vétségének minősítette. Tévedett ugyanakkor a járásbíróság a büntetés mértékének a megállapításánál is. Az eset összes körülményeinek figyelembevétele mellett, bár további súlyosító tényezőként kellett értékelni azt, hogy a hivatalos személy a bántalmazás folytán 8 napon alul gyógyuló sérülést is szenvedett, a büntetési nem megválasztása az adott esetben helyes, ám a cselekmény tárgyi súlya feltétlenül hosszabb tartamú javító-nevelő munka alkalmazását indokolja. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben hatályon kívül helyezte a törvényességi óvással megtámadott ítéletet, a terhelt cselekményét könnyű testi sértés helyett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette és ezért, valamint a terhére megállapított közlekedési vétségért egyévi javító-nevelő munkára és a gépjárművezetéstől egyévi eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. B. törv. V. 1263/1975. sz. (193/1976.) 8020. A hírlapkézbesítő postai alkalmazottnak a hivatalos eljárása alatt történő bántalmazása a hivatalos személy elleni erőszakot valósítja meg. A terheltet a járásbíróság hivatalos személy elleni erőszak miatt ítélte el. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét könnyű testi sértés vétségének minősítette. A terhelt italtól enyhe fokban befolyásolt állapotban az újságok kihordásával kapcsolatos szóváltás során a postai kézbesítőt a kerékpárjáról lelökte és két ízben bele is rúgott. A sértett a bántalmazás folytán 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btké. 38. §-a szerint a Btk. 156. §-a alkalmazásában a postának mind a távközlési, mind az egyéb feladatkörében végrehajtandó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottai a hivatalos személyt megillető büntetőjogi védelemben részesülnek. A postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint a postai tevékenység körébe tartozik többek között a levélpostai küldemények továbbítása és a hírlapterjesztés. 169