Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Ehhez képest a postai kézbesítő a posta végrehajtói szolgálatát ellátó alkal­mazott, akit a Btk. 156. §-ának (1) bekezdése alapján a Btk. 155. §-ának al­kalmazása szempontjából ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti meg, mint a hivatalos személyeket. Aki a postai kézbesítőt hivatalos eljárása alatt, ille­tőleg amiatt tettleg bántalmazza, a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésének meg­határozott hivatalos személy elleni erőszak bűntettét követi el. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Btké. 38. §-ában foglalt rendel­kezés figyelmen kívül hagyásával azt állapította meg, hogy a postai külde­ményeket kézbesítő személyt nem illeti meg a hivatalos személyeket érintő büntetőjogi védelem. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján a törvény­sértő rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette. (Legf. Bír. B. törv. I. 566/1976. sz.) (388/ 1976.) 8021. Nem jelent kétszeres értékelést az, ha a hivatalos személy elleni erőszak és a súlyos testi sértés halmazatban való megállapítása esetén mind­két cselekményt garázdasággal összefüggően elkövetettnek minősíti a bíró­ság. A megyei bíróság a vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntette — mellyel összefüggésben garázdaságot is elkövetett — és súlyos testi sér­tés bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztés­re, továbbá a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott közelebbi kapcsolatba került a sértettel, aki többször kiadta az útját, mert nemegyszer tettlegesen is bántalmazta őt. A vádbeli napon a vádlott az ezután is elutasító magatartást tanúsító sér­tettől elvette a lakás kulcsát, majd utóbb a munkahelyéről távozni szándé­kozó sértettel annak lakására akart menni. A sértett ez ellen hevesen tilta­kozott. A közelben levő munkatársai rendőri segítséget kértek. Eközben a vádlott — aki ittas állapotban volt — a legkülönbözőbb rágalmakkal illette a sértettet. Ezt követően a sértett a szolgálaton kívül, de egyenruhában levő rendőr zászlóstól segítséget kért. A vádlott azonban többszöri felszólításra sem iga­zolta magát, majd futva menekült a közeli erdőbe, ahol közte és az őt üldöző rendőr között dulakodás alakult ki, melynek során a vádlott úgy megcsa­varta a rendőr ujját, hogy azon 6—8 hét alatt gyógyuló törés keletkezett. Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét. Részben tévedett azonban a súlyos testi sérülést okozó cselekmény minősítésénél, amikor a garázdasággal összefüggő elköve­tést nem állapította meg. Nem jelenti a garázdasággal összefüggésben elkövetettség kétszeres érté­kelését az, ha a hivatalos személy elleni erőszak és a súlyos testi sértés hal­mazatban való megállapítása esetén mindkét cselekmény ekként minősül. A Legfelsőbb Bíróság ezért a súlyos testi sértés bűntettét is a Btk. 257. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősítette. Egyebekben az első fokú bíróságnak a minősítésre vonatkozó rendelkezése és az azokra vonatkozó indokolása mindenben helytálló. A kiszabott halmazati büntetés azonban enyhe. A fiatalabb életkor, továbbá az, hogy az elkövetés részben érzelmi okokra 170

Next

/
Thumbnails
Contents