Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

technikusa vette át, aki azt átadta Sz. L.-nak. A tervezési díj jogtalan felvételével kapcsolatban a vádlottak a tanácsot tévedésbe ejtették. A társadalmi tulajdont ért kár végösszege: 489 030 forint volt, amelyből a TÖVÁLL 311 226 forintot megtérített. Az ítélet ellen a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. A legfőbb ügyész képviselője a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést visszavonta. A Legfelsőbb Bíróság a tervekkel kapcsolatos ítéleti megállapításokat az igazságügyi műszaki szakértő véleménye alapján akként helyesbítette, hogy építkezési tervek voltak és azok rendelkezésre is álltak, azokat azonban hiánypótlás végett vissza kellett volna adni a tervezőnek, Sz. L. II. r. vádlottnak, továbbá, hogy a költségvetésben foglalt adatok a munkához megfelelőek voltak és az egységárak az „Építőipari Költségnormák", az „Építőipari Irányáras Egységgyűjtemény", a „Tervezési Segédletek" és a „Fuvarozási és rakodási normák" alapján tételesen helyesen voltak kiszámítva. Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét. A Legfelsőbb Bíróságnak az első fokú ítélet kelte után hozott XXXVII. számú büntető elvi döntése szerint a vagyon elleni bűntettek általában akkor minősülnek a különösen nagy kár (érték) szerint, ha annak összege az ötszázezer forintot meghaladja. A helyesbített tényállás szerint a vádlottak az építkezési számlázással a társadalmi tulajdonban 489 030 forint kárt okoztak. Ez az összeg kisebb, mint ami a Legfelsőbb Bíróság XXXVII. számú büntető elvi döntése a különösen nagy kár szerinti minősítéshez szükségesnek tart. Minthogy az okozott kár a Legfelsőbb Bíróság XXXIII. számú büntető elvi döntésében megállapított 50 000 forintot meghaladja, P. Gy. vádlottnak az építkezési számlázással kapcsolatos csalási cselekménye jelentős kárt okozónak minősül. P. Gy.-t a K.-i Járásbíróság az 1972. július 4. napján hozott — nyomban jogerőre emelkedett — ítéletével társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt 6 hónapi — végrehajtásában felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. Az építkezési számlázással kapcsolatos újabb cselekményét a próbaidő alatt követte el. Cselekménye tehát visszaesőként elkövetettnek is minősül. A Legfelsőbb Bíróság ezért P. Gy. vádlottnak az építkezési számlával kapcsolatos cselekményét a Btk. 293. §-ában meghatározott, a 296. §-a (2) bekezdésének d/1. és e) pontja szerinti visszaesőként elkövetett és jelentős kárt okozó csalás bűntettének minősítette, amely a Btk. 296. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti büntetés alá esik. Nem tette magáévá a Legfelsőbb Bíróság azt az álláspontot, hogy P. Gy. vádlott a csalás leplezése végett magánokirathamisítást is elkövetett és hogy Sz. L. a csalás bűntettét is elkövette. A tényállás szerint a vádlottak tervezőként fiktív módon Cs. J. TÖVÁLL építésztechnikust szerepeltették azért, hogy ezáltal leplezzék a felettes szervek előtt: a terveket Sz. L. készítette. A hamis tartalmú tervezési számlát tervezőként Cs. J. írta alá és ez alapon a tervezési díjat is ő vette fel, amit azután nyomban átadott Sz. L.-nak. Az első fokú bíróság P. Gy. vádlottnak az építkezési számlával és a tervezési díjjal kapcsolatos cselekményeit és Sz. L.-nak a tervezési díjjal kapcsolatos cselekményét csalás bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság azonban — a később kifejtendőkhöz képest — a vádlottaknak a tervezési 160