Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

ben, hogy a terhelt megfelelő munkahellyel rendelkezik és magatartása ellen nem merült fel kifogás, továbbá hogy a cselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el. Csakis a huzamosabb időn keresztül átlagot meghaladó munkateljesítés értékelhető ugyanis enyhítőként, másfelől pedig az elkövetés óta eltelt egy év nem tekinthető olyan hosszú időnek, amelynek a büntetés kiszabásánál enyhítő hatása lenne. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nyomatékos súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a kísérlet közel áll a befejezettséghez, mivel a sértettek életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint ez az értékelés helyesbítésre szorul. Az eredménybüncselekmények esetében a cselekménynek a kísérleti szakban maradása általában enyhítő körülmény. Ennek nyomatékát azonban jelentős fokban csökkenti, sőt teljesen súlytalanná is teheti, ha — mint a jelen esetben is — a befejezett, közeli kísérlet eredménye csaknem bekövetkezett, illetőleg közel állt a bekövetkezéshez. Ugyanakkor azonban az Elnökségi Tanács súlyosbító körülményként vette figyelembe az élet ellen, alkoholos befolyásoltság állapotában véghezvitt szándékos bűncselekmények elszaporodottságát, valamint a szeszes ital hatása alatti állapotban való gátlástalan elkövetést. Mindezekre figyelemmel enyhítőként jelentős nyomatékkal csupán a terheltnek eltartásában levő három kiskorú gyermekes családos állapota vehető figyelembe. A terhelt által elkövetett bűncselekményre a törvény szerint kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama: 10 év. A Btk. 64. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntetési célok szem előtt tartásával, a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni a büntetést, hogy az igazodjék a megvalósított cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, valamint az enyhítő és súlyosbító körülményekhez. A Btk. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a főbüntetés enyhítésének akkor van helye, ha a törvényi büntetési tétel legkisebb mértéke is túlságosan szigorúnak mutatkozik. A Btk. 68. §-a (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a terhelttel szemben kiszabható legkisebb büntetés mértéke: 5 évi szabadságvesztés. Törvényt sértett tehát a megyei bíróság, amikor a terhelttel szemben 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztés főbüntetést szabott ki. Ilyen tartamú szabadságvesztés kiszabására csak a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének a felhívásával van lehetőség, e törvényhely alkalmazására azonban az adott esetben nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság 4. számú Irányelvében kifejtettek szerint kísérlet esetén csak akkor alkalmazható az ún. kétszeres enyhítés, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel. Az irányelv példálózóan említi egyebek között a távoli kísérlet esetét. A jogirodalomban és az ítélkezési gyakorlatban egységes az álláspont a teljes (befejezett) és nem teljes (befejezetlen) kísérlet közötti elhatárolás kérdésében. A véghezviteli magatartás szempontjából tett ennek a megkülönböztetésnek nem elsősorban a büntetés kiszabása, hanem a kísérlettől való elállás, illetőleg az eredményelhárítás szempontjából [Btk. 10. § (3) bek.] van jelentősége. Ezen túlmenően azonban az ítélkezési gyakorlat kialakította a közeli és távoli kísérlet szerinti megkülönböztetést, amely nem az elkövetési tevé13