Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

70. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. Katf. II. 22/1977. sz.) (138/1977.) 8001. A szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása csak sorállományú katonával szemben rendelhető el. B. I. terheltet az első fokú bíróság jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ügy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani. Az irányadó tényállás lényege a következő. A terhelt az 1975. október 9-re virradó éjszakát egy ismerősével a budapesti Nyugati pályaudvaron egy tárolóvágányon levő vonatszerelvény fülkéjében töltötte. B. I. vasútőr elkérte személyi igazolványukat és a pályaudvaron levő rendőrségre kísérte őket. Útközben a terhelt — hogy igazolványát visszaszerezze — tarkón ütötte és megrúgta B. I.-t, majd kitépte magát annak kezéből és elmenekült. A terhelt 1976. július 30. óta tényleges katonai szolgálatot teljesít. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 107. §-ának (1) bekezdése értelmében a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását csak sorállományú katonával szemben lehet elrendelni, és alkalmazására csak olyan esetben kerülhet sor, amikor az elkövető már a bűncselekmény elkövetésekor is sorállományú katona volt. Ennek megfelelően ezt a büntetést csak katonai bíróság alkalmazhatja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megtámadott ítélet törvénysértő, s ugyané § (3) bekezdése értelmében — annak hatályon kívül helyezése mellett — maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A Btk. 38/B. §-ának a) pontja alapján elrendelte, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. A terheltet ugyanis a most elbírált szándékos bűntett elkövetését megelőzően egy ízben szándékos bűncselekmény miatt már szabadságvesztésre ítélték: az E.-i Járásbíróság az 1970. március 17-én jogerőre emelkedett ítéletével erőszakos nemi közösülés bűntette miatt 2 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ezt a büntetést a terhelt az E.-i Járásbíróság 1970. április 25-én jogerőre emelkedett összbüntetési ítélete alapján 1972. július 25-én töltötte ki. Ettől a naptól a most elbírált bűntett elkövetéséig 5 év még nem telt el. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározása szempontjából a terhelt másik korábbi elítélése nem jött figyelembe. Az E.-i Járásbíróság ugyanis az 1969. október 28-án jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet mint fiatalkorút tiltott határátlépés kísérlete miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, ennek végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Ezért a terhelt a Btk. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ugyancsak a fenti körülmények folytán a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján egyúttal azt is mondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. (Legf. Bír. B. törv. III. 300/1977. sz.) (258/1977.) 149