Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A szabadságvesztés végrehajtása katonai fogdában 108. § 8002. A szolgálatát jól ellátó, eseti leittasodás folytán kisebb súlyú katonai vétséget elkövető rendőr lefokozása nem indokolt, különösen amikor az ellene folyó büntető eljárás alatt fontos rendőri akció közben kiemelkedően bátor magatartást tanúsított. (361/1977.) Részletesen: Btk. 110. §-nál. A lefokozás 110. § 8003. I. Méltatlan a tiszthelyettesi rendfokozatra, aki beosztottaival leittasodva elöljárói bűncselekményt úgy követ el, hogy alárendeltjeit emberi méltóságukban durván megsérti, ütlegeli és a néphadseregtől idegen fegyelmezési módszert használ. II. Nem vethető vissza a katona olyan rendfokozatba, amely az állományviszonyával azonos rendfokozati állománycsoportban nincs rendszeresítve. A katonai bíróság a hivatásos őrmester terheltet több alárendelt feltűnően durva megsértésének vétsége miatt [Btk. 321. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont] 8 hónapi — 2 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén fogházban letöltendő — szabadságvesztésre, továbbá lefokozásra ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a szakaszparasznok-helyettesi beosztásban szolgálatot teljesítő terheltet elöljárói 10 sorkatona parancsnokaként a lakótelepen levő szemét összeszedésére és elszállítására utasították. Rendelkezésre állt ehhez egy tehergépkocsi is. A laktanyából elindulás előtt a terhelt megfenyegette a munkára kijelölt L. L. honvédet, hogy „vért fog izzadni". A katonáknak később engedélyezte, hogy szeszes italt igyanak, és e célból valamennyien eltértek a menetvonalról. Az ital hatása L. L. honvéden erősen meglátszott, ezt a terhelt kifogásolta, ezért két vagy három esetben a gépkocsiról őt fel, illetve leugráltatta. Később L. L. honvéd az ital hatására a mozgó tehergépkocsi platóján járkálni kezdett, úgy hogy társainak kellett őt lefogni. A vezetőfülkében tartózkodó terhelt ekkor a gépkocsit megállíttatta, a katonákat leszállította és valamennyit kúsztatni kezdte. L. L. honvédot közben magához rendelte, durván szidalmazta, amit L. L. honvéd viszonzott. Ekkor a terhelt ököllel arcul ütötte beosztottját olyan erővel, hogy az a földre esett. Ezután az ingénél fogva a földről felrántotta és a többi katonával megkötöztette. Rövid idő elteltével a sértett kioldozására adott utasítást beosztottjainak és azt kérdezte a sértettől, hogy kire haragszik. Amikor az P. T. honvédet jelölte meg, ez utóbbit a terhelt vigyázzba állíttatta és arcul üttette. A fentiek után a terhelt levetette az ingét és zubbonyát, és valamennyi beosztottja előtt arra kérte L. L. honvédet, hogy az őt ért sérelmet neki adja vissza. A katona azonban nem bántalmazta a terheltet. Ezt követően a laktanyába visszatértek, ahol a terhelt az ügyeletes tisztnek jelentette a történteket. A katonai bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által enyhítésért és a lefokozás mellőzése érdekében bejelentett fellebbezések alapján a Legfel150