Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

lemmel — lehetővé tennék a kellő mértékben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését. A terhelt erkölcsi szempontból súlyos megítélés alá eső bűncselekményt valósított meg. A bűntettet mint vasúti jegyvizsgáló követte el, akinek többek között az is feladata volt, hogy a vonaton biztosítsa a rendet s az utasok személyi biztonságát. A terhelt e kötelezettségét megszegve, helyzetével visszaélve, a sértett egyedüllétét, kiszolgáltatottságát használta ki az erőszakoskodásra. A cselekmény ilyen tárgyi súlya mellett a terhelt beismerésének és megbánásának nincs olyan jelentősége, amely akár önmagában, akár a felsorolt bűnösségi körülményekkel együtt értékelve a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére alapot adna. Mindezen körülményekre tekintettel a terhelt vonatkozásában nem várható a Btk. 34. §-ában írt büntetési céloknak az elérése a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése mellett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő. A Be. 290. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítélet e rendelkezését ezért hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. B. törv. IV. 240/1976. sz.) (295/1976.) 7957. A vádlott javára jelentkező nyomatékos személyi körülmények a szabadságvesztés felfüggesztését indokolják aránylag magasabb összegre elkövetett csalás büntette esetében is. A járásbíróság a terheltet magánokirathamisítással elkövetett csalás bűntette miatt 10 hónapi — végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét csalás bűntettének minősítette és ezért 5 hónapi végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. A tényállás szerint a terhelt súlyos vesebajban szenved, számos esetben volt kórházban. 1974-ben rokkantsági nyugdíjba vonult; elvált, 2 kiskorú gyermeke van. 1975. január 21-én S. J.-né sértettnek elpanaszolta, hogy művesét kellene vásárolnia, erre most volna is alkalma, de 14 000 forintra volna szüksége. Felmutatott egy 13+1 találatos totószelvényt, amelyet utólag töltött ki. Megígérte a sértettnek, hogy az összeg kétszeresét fogja visszafizetni. Erre a sértett a kért pénzt kölcsönadta a terheltnek. A másodfokú ítélet ellen a Btk. 70. §-ának mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos. A terhelt büntetve még nem volt, 2 kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodik, több veseműtéten esett át, és 32 éves korában rokkantsági nyugdíjba kellett helyezni. Az iratokból kitűnően a sértettnek a kárát — csekélyebb összeg fizetésével — már elkezdte törleszteni, meg is állapodott a sértettel a havi törlesztési részletekben. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával, hogy a büntetés célja az adott esetben végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása nélkül is biztosítva van. Ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megtámadott ítélet a szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre való felfüggesztésének mellőzése miatt törvénysértő és a Be. 290. §-ának (3) be110