Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

lott gépkocsivezető 1973. január 23. napján éjjel ún. fagyszolgálatot látott el a Volán Vállalat telepén. Munkahelyét engedély nélkül elhagyva felkereste az egyik italboltot, ahol egy üveg sört ivott meg. Már visszafelé indult, amikor összetalálkozott a II. r. vádlott gépkocsivezetővel, aki visszahívta az italboltba. Itt a II. r. vádlott rendelt és fizetett. Az I. r. vádlott ekkor egy üveg sört és fél deci pálinkát ivott meg. A II. r. vádlott az italboltban arra kérte a vádlott-társát, hogy vigye el őt autóbusszal lakóhelyére, a közeli községbe. Az italboltból a Volántelep felé tartva kérését megismételte. Az I. r. vádlott végül is hajlandónak mutatkozott a „feketefuvarra". A telephez érve beindította az őrzésére bízott autóbuszt, amelyre a II. r. vádlott utasként szállt fel. Az I. r. vádlott az éjjeliőr tudta nélkül kihajtott az autóbusszal. Ennek a járműnek a vezetéséhez nem rendelkezett kellő jártassággal, emiatt fordulás közben az autóbuszon néhány 100 Ft-nyi — házilag kijavított — kár is keletkezett. így derült fény a bűncselekményre. Az I. r. vádlott enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette gépjárművét: 6 dl 10 fokos bor szesztartalmának megfelelő alkoholkoncentráció volt a vérében. Nem tévedett a járásbíróság, amikor a II. r. vádlott terhére a felbujtást megállapította. Az első fokú bíróság e körben helytállóan fejtette ki, hogy az I. r. vádlott bűncselekménye és a II. r. vádlott rábíró magatartása között szoros okozati összefüggés van. A megyei bíróság megítélése szerint nem sértett jogszabályt az első fokú bíróság, amikor a büntetlen előéletű vádlottakkal szemben a Btk. 68. §-át alkalmazta. A megyei bíróság azonban a büntetési célok (Btk. 34. §) elérése érdekében magasabb összegű, a vádlottakat érzékenyebben érintő pénzbüntetést látott alkalmazandónak. Erre figyelemmel mindkét vádlott büntetését 3000 Ft-ra emelte fel. A megyei bíróság azért alkalmazott a vádlottakkal szemben azonos összegű büntetést, mert bár az I. r. vádlott munkahelyi viselkedése, életvezetése sokkal jobb a II. r. vádlotténál, viszont ő volt az, aki a rábízott autóbuszt engedély nélkül, ital hatása alatt vezette, aki nem utasította vissza a sokkal ittasabb társának minden jogalapot nélkülöző kérését, s így az ügybeni szerepe jelentősebb. A megyei bíróság nem találta alaposnak a II. r. vádlott tekintetében előterjesztett azt az indítványt, hogy vele szemben mellékbüntetésként járművezetéstől eltiltást alkalmazzon. Kétségtelen, hogy a Btk. 194/B. §-ának (1) bekezdésében foglalt bűncselekmények megvalósulása esetén, a (2) bekezdés értelmében, lehetőség van járművezetéstől eltiltás alkalmazására. Minden esetben gondosan vizsgálni kell azonban — egyebek mellett — azt is, hogy megvalósultak-e a Btk. 52/A. §-ában írtak, tehát a vádlott „. .. jogszabály szerint engedélyhez kötött jármű vezetésére vonatkozó közlekedési szabályok megszegésével vagy az azokban való járatlanság következtében követett el bűncselekményt". A megyei bíróság álláspontja szerint a Btk. 52/A. §-a szövegében a „vezetésére" szónak hangsúlyozott jelentősége van, az e törvényhelynek tényállási eleme. Ebből pedig az következik, hogy aki nem maga vezette a járművet, azzal szemben a járművezetéstől eltiltás a Btk. 194/B. §-a 93