Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

helt a javító-nevelő munkát ténylegesen segédmunkási munkakörben 1973. május 1-től már tölti, minthogy a vállalat — figyelemmel arra, hogy a rendelkezések szerint eladói munkakörben nem foglalkoztathatta — ebbe a munkakörbe osztotta be, ezért a Legfelsőbb Bíróság csak a törvénysértés megállapítására szorítkozott. (Legf. Bír. B. törv. III. 646/1973. sz.) (93/1974.) 7108. í. Javító-nevelő munka kiszabása esetén pontosan meg kell határozni azt a vállalatot vagy szövetkezetet, amelynél a büntetést végre kell hajtani. II. Az elmeállapot megvizsgálásával kapcsolatos eljárási szabálysértés, illetve az elmeorvosi véleményben fennálló ellentmondások feloldásának hiánya hatályon kívül helyezéshez vezethet. R. L. I. r. és Cs. T. II. r. terheltet a városi bíróság bűnösnek mondta ki társtettesként, jogtalan behatolás útján elkövetett lopásban. Ezért R. L. terheltet 4 évi próbaidőre felfüggesztett 1 évi szabadságvesztésre és 2500 forint pénzbüntetésre, Cs. T. terheltet pedig 6 hónapi javítónevelő munkára ítélte azzal, hogy e büntetést „jelenlegi munkahelyén és beosztásában köteles letölteni". Az ítélet R. L. terheltre vonatkozó részében első fokon jogerőre emelkedett, Cs. T. terhelt védője részéről bejelentett fellebbezést pedig a megyei bíróság nem találta alaposnak, ezért végzésével az első fokú ítéletet helyben hagyta. A megállapított tényállás lényege a következő. A terheltek 1975. február 2-án H.-ba utaztak, hogy egy előre kiszemelt óraüzlet kirakatából órákat lopjanak. R. L. terhelt a magával vitt kalapáccsal a kirakatüveget betörte, Cs. T. pedig ezalatt figyelt. Ezután R. L. a kirakatból 12 db órát kivett és azokat terhelttársa segítségével sapkába rakva a helyszínről elfutott. A rendőrség rövid idő alatt elfogta őket, s így a 12 db óra lefoglalásával az összesen 9217 forint kár megtérült. Az első és a másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. a) Az első fokú bíróság úgy rendelkezett ítéletében, hogy Cs. T. terhelt a javító-nevelő munkát „jelenlegi munkahelyén és beosztásában köteles letölteni". A terhelt ítélethozatalkori munkahelye azonban az ítélet egész tartalmából — sem a rendelkező részből, sem az indokolásból — nem tűnik ki. Javító-nevelő munka büntetést kiszabó ítélet rendelkező részében mindig pontosan meg kell határozni azt a vállalatot vagy szövetkezetet, amelynél a javító-nevelő munkát végre kell hajtani. Az első fokú ítélet tehát már a fenti okból sem lenne végrehajtható. Az első fokú bíróság azonban fel sem derítette a terheltnek az ítélethozatalkori munkahelyét. (A büntetés végrehajtási intézet javító-nevelő csoportjának 1975. június 20-án kelt átirata szerint a terhelt munkáltatója D. F. mutatványos.) Az ítélkezési gyakorlat szerint az az ítélet, amely a javító-nevelő munka végrehajtásának a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendeletben megha72