Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)
Hatáskör és az illetékesség vizsgálata 33. § 7659. Az illetékesség hiányának figyelembe vétele szempontjából a tárgyalás megkezdésének fogalma. A M-i Városi-Járási Ügyészség a M-i Járásbíróságnál, mint a Be. 28. §-ának (1) bekezdése szerint illetékes bíróságnál vádindítványt terjesztett elő Sz. K. vádlottal szemben. A Btk. 275. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartási kötelezettség elmulasztásának vétségével vádolta őt azért, mert Károly nevű gyermeke után 1973. július 1-től tartásdíjat nem fizetett. A járásbíróság tárgyalást tűzött ki. Ezen a vádlott nem volt jelen, S. A.-né (korábban a vádlott felesége) pedig, aki a tartásra jogosult törvényes képviselője, előadta, hogy 1972. novembere óta E. községben lakik és 1973 tavaszától ugyanitt, a jelenlegi férjével közös háztartásban gondoskodik a gyermek eltartásáról. Ezért a M-i járásbíróság meghozta az 1974. október 16-án kelt végzését, amellyel az ügyet a D-i Járásbírósághoz tette át azzal az indokolással, hogy S. A.-né a vádbeli időben már E. községben tartotta a gyermeket, így az elkövetés helye szerint illetékes bíróság [Be. 28. § (1) bek.] a D-i Járásbíróság. A D-i Járásbíróság az 1974. november 6-án kelt végzésében ugyancsak illetékességének a hiányát állapította meg és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Be. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel. Álláspontja szerint az adott esetben az elkövetés helye nem állapítható meg, illetve a bűncselekményt a vádlott több bíróság területén követte el, ezért a Be. 28. §-ának (2) bekezdése értelmében a megelőzés irányadó, így a M-i Járásbíróság az illetékességének hiányát a tárgyalás megkezdése után a Be. 33. §-ának (3) bekezdése értelmében már nem vehette figyelembe. A Legfőbb Ügyészség a D-i Járásbíróság kijelölését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség indítványa alapos. A D-i Járásbíróság helyesen utalt arra, hogy S. A.-né a járási ügyészséghez intézett feljelentésében saját lakóhelyeként B. községet jelölte meg. Az ügy irataiból azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a feljelentésnek ez az adata éppen úgy téves, mint a feljelentőnek ugyanott Sz. Károlynéként való megnevezése. A feljelentő az eljáró nyomozó hatósággal már a nyomozás során határozottan közölte, hogy a vádbeli időben a gyermeket E. községhez tartozó lakásában tartja. Ugyanezt az állítását a M-i Járásbíróság tárgyalásán megismételte. Ilyen körülmények között semmiféle kétség nem merülhet fel az iránt, hogy a vonatkozó adatokat a feljelentés tévesen tartalmazta.' Minthogy tehát nem lehet szó arról, hogy az elkövetés helye nem állapítható meg, illetve hogy a bűncselekményt több bíróság területén követték el, az eljárásra — a Be. 28. §-ának (1) bekezdése értelmében — az elkövetés helye szerinti járásbíróság: a D-i Járásbíróság illetékes. A megelőzés szóba sem jöhet. A D-i Járásbíróság egyébként tévesen hivatkozott arra is, hogy a M-i Járásbíróság az illetékességének hiányát a Be. 33. §-ának (3) bekezdé506