Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

büntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 50 forintonként 1 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni és megállapította, hogy a szabadságvesztést esetleges végrehajtás elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint O. János terhelt és felesége, valamint annak anyja, G. Lajosné, továbbá H. János és felesége között szóváltás keletkezett. A szóváltás közben O. József a feleségét és anyósát, valamint H. János feleségét becsmérlő szavakkal illette. H. János ezért őt pofon ütötte, mire O. József az apját, O. János terheltet hívta segítségül. A terhelt bement a lakásba, ott szóváltás kerekedett, ennek során felkapott egy hokedlit és azzal oldalról G. Lajosné sértett fejének jobb hátsó oldalát megütötte. A sértett az ütés következtében a fej jobb oldalán a fali és a halántéki tájék határán repesztett bőrsérülést szenvedett, mellyel összefüggésben egy 20 és egy 12 mm-es csontrepedés is keletkezett. A fenti sérülés gyógytartama kb. 6 hét volt. A másodfokú bíróság a terhelt és védő által bejelentett fellebbezések folytán az első fokú bíróság ítéletét felülbírálta és az 1974. március 28-án kelt ítéletével az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét gondatlanul elkövetett súlyos testi sértés vétségének minősítette, s ezért 3000 Ft pénzbüntetésre ítélte és úgy rendelkezett, hogy meg nem fizetés esetén azt 100 forintonként egynapi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az első fokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, ezért az a Be. 239. §-ának (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is irányadó. A fenti megállapítás ellenére indokolásában a következőket fejtette ki: ,,Az nem kétséges, hogy a sérülést okozó hokedlit a vádlott emelte fel ütésre, hogy azzal a vele vitatkozó és őt korábban bántalmazó H. Jánost megüsse. Ütés közben azonban — a vádlott szándékától eltérően — a hokedli a sértettet érte és annak 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott. Éppen ezekre figyelemmel a bűnösséget támadó és felmentésre irányuló vádlotti fellebbezés alaptalan." A másodfokú bíróság azt is kifejtette ítéletében, hogy az elbírálás tárgyául szolgáló ügyben az elvétés esete forog fenn, hiszen a terhelt a megtámadni szándékolt személyt vette célba, a támadás azonban elvétés (céltévesztés) folytán mást ért, és így az eredmény is máson következett be. A továbbiakban rámutatott a másodfokú bíróság, hogy mindezeknek csak a megállapítására szorítkozhatott, mivel ügyészi vád ilyen értelemben nem volt, valamint súlyosbításra irányuló fellebbezés sem. A fenti ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú bíróság ítéletében tényként azt állapította meg, hogy a veszekedés közben O. János terhelt felkapott egy hokedlit, és ezzel G. Lajosné sértettet fejen ütötte. Ítéletének indokolásában viszont azt rögzítette, hogy H. János határozottan állította, hogy a terhelt őt akarta a kérdéses hokedlivel fejbe vágni, de ehelyett a sértettet ütötte meg. A továbbiakban kifejtette az első fokú bíróság indokolásában, hogy a tényállást a terhelti tagadással szemben H. Lajosné és H. János vallomása alapján állapította meg. Nem adta magyarázatát annak, hogy a nevezett 498