Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

még nem fedezték fel, holott arról a hatóságnak már tudomása van. A Btk. 24. §-ának a tévedésre vonatkozó rendelkezése ebben a vonatkozásban nem érvényesül. Az említett magatartás azonban enyhítő körülményként értékelhető. III. Az előfeltételek közül a kár megtérítését illetően: amennyiben a vagyon elleni bűncselekményt a tettes egyedül követte el, az okozott kár teljes megtérítésére köteles. Ennek hiányában a Btk. 309. §-a nem alkalmazható, a kár részbeni megtérítése csupán enyhítő körülmény. Más a helyzet, ha a bűncselekményt ketten vagy többen — esetleg bűnszövetségben — hajtották végre. Ebben az esetben az, hogy polgári jogilag a felelősség egyetemleges, a jelen kérdés eldöntésénél büntetőjogilag nem irányadó, nem vezethet arra, hogy a bejelentést tevő tevékeny megbánásának előfeltétele a mások által is okozott teljes kár maradéktalan megtérítése legyen. Ez büntetőpolitikailag is helytelen volna, s azt eredményezné, hogy több elkövető által együttesen okozott — esetleg jelentős, vagy éppen különösen nagy — kár megtérítése nélkül a bűncselekménynek az egyik elkövető részéről a hatóságnak való bejelentése nem vonná maga után a büntetés korlátlan enyhítését, vagy kiszabásának mellőzését. Egyébként ilyen követelmény felállítása gyakorlatilag jórészt kizárná az egyik elkövető részéről a bejelentés megtételét — s egyáltalán a bűnügy felderítését —, hiszen a teljes kár megtérítésére az esetek nagy részében egymaga nem képes. Ezért a helyes és a jogintézmény érvényesülését előmozdító jogértelmezés szerint — több elkövető esetén — elégséges, ha a felfedezést megelőzően a hatóság előtt bejelentést tevő ezzel egyidejűleg csupán az általa okozott kárt (értéket) téríti meg, így ha a bűncselekményből eredő dolgot vagy dolgokat visszaadja. Ez természetesen a polgári jogi felelősséget nem érinti. ÍV. További feltétel, hogy a bűncselekmény bejelentése hatóságnál történjék. Ezen azonban nemcsak a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságot vagy a tanácsi szerveket kell érteni. Ilyen megszűkítő magyarázat ugyancsak meghiúsítaná a Btk. 309. §-ának megfelelő körben való alkalmazását. Minthogy a törvény nem akként rendelkezik, hogy a bejelentésnek közvetlenül kell a hatóságnál történnie, elég, ha az olyan személynél vagy szervnél történik, akinek vagy amelynek hivatali vagy munkaköri kötelessége, hogy a bejelentést az illetékes hatósághoz továbbítsa. Utalni kell arra, hogy a Btk. 114. §-a szerint állami szerven az állam gazdálkodó szerveit is érteni kell. Joghatályosnak kell tekinteni pl. valamely vállalat igazgatóságán, üzemi rendészetén, vagy akár az üzemvezetőnél, esetleg az üzlet vezetőjénél tett bejelentést is. 477