Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

vásárolt meg több részletben G. I. I. r. vádlottól és a fenti mennyiségből üzletszerűségre nem lehet következtetést vonni. Az első fokú bíróság álláspontja téves. Arra, hogy a vádlott cselekményét üzletszerűen követte-e el vagy sem, egyedül a megvett kávé mennyiségéből nem lehet következtetést vonni. Minden esetben vizsgálni kell a megvett áru mennyiségén túl annak értékét, az elért hasznot, a megvétel gyakoriságát és az értékesítés módját. Csak ezen körülmények gondos mérlegelésével lehet következtetést vonni arra, hogy a vádlott rendszeres, visszatérő jövedelmet kívánt-e magának biztosítani az általa elkövetett bűncselekménnyel. Az irányadó tényállás szerint I. J.-né II. r. vádlott kb. 5 hónap alatt 5—6 alkalommal összesen 50 kg, vagyis egy-egy alkalommal 8—10 kg kávét vásárolt meg kb. 6000 forint értékben abból a célból, hogy azt az általa vezetett üzletben 10—25 dkg-os tételekben értékesítse, s ezáltal rendszeres, bűncselekményből származó többlet jövedelemhez jusson. A vádlott a fenti idő alatt mintegy 1500 Ft jogtalan haszonra tett szert. A fenti irányadó tényállásból csak az a következtetés vonható le, hogy I. J.-né II. r. vádlott cselekményével magának rendszeres és visszatérő jövedelmet kívánt biztosítani, sőt biztosított is. Ennélfogva cselekménye kimeríti az üzletszerűség fogalmát. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fent kifejtett indokokra figyelemmel a terhére megállapított orgazdaság bűntettét a Btk. 301. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette. Ugyancsak tévedett az első fokú bíróság akkor, amikor S. L.-né III. r. és H. A.-né IV. r. vádlott cselekményét üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntette mellett üzérkedés bűntettének is minősítette. A vádlottak azért vásárolták meg G. I. I. r. vádlottól a kávét, tudva annak bűncselekményből való származását, hogy azt az általuk vezetett üzletben értékesítsék és ezzel maguknak rendszeresen visszatérő jövedelmet biztosítsanak. Ezzel a cselekményükkel elkövették az üzletszerű orgazdaság bűntettét, amelyet helyesen is minősített az első fokú bíróság. Tévedett azonban, amikor a fenti minősítés mellett üzérkedés bűntetteként is értékelte cselekményüket. A jelen esetben az üzletszerűen elkövetett orgazdaság magában foglalja a megvett kávénak az értékesítését is, mivel csak így jutottak a vádlottak rendszeres többletjövedelemhez. Azt a magatartásukat tehát, hogy az I. r. vádlottól megvett kávét értékesítették, önállóan üzérkedésként értékelni nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság ezért a kifejtett indokokra figyelemmel az első fokú bíróság ítéletének S. L.-né III. r. és H. A.-né IV. r. vádlott cselekményeinek minősítő részét megváltoztatta és a vádlottak cselekményeit egységesen a Btk. 301. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette. (Legf. Bír. Bf. III. 676/1973. sz.) (249/1974.) 7614. A többi elkövetőre, ha valamelyikük visszaeső, e minősítő körülmény — még ha arról az elkövetéskor tudtak is — csak akkor hat ki, ha bűnösségük azonos bűntettben állapítható meg. (138/1974.) Részletesen: Btk. 15. §-nál. 465