Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

lom kínálkozik, amit az elkövető kihasznál. Visszaél azzal a fokozott bizalommal, mely az együttélés ilyen körülményei között nélkülözhetetlen. Az egységes ítélkezési gyakorlat a súlyosabb minősítés feltételeként a huzamosabb ideig tartó együttlakást követeli meg. A tartós együttlakás szándékával való beköltözés az alapja a házközösségben való elkövetés megállapításának. A gyógyintézeti (kórházi, szanatóriumi vagy hasonló) ápolás ugyan nem állandó, de viszonylag huzamosabb — a házközösséghez hasonló jellegű — együtt-tartózkodást jelent. Ez is kölcsönös egymásrautaltságot teremt, a betegség az ápoltakat egymással szemben fokozottabban kiszolgáltatottá teszi. Annak ellenére, hogy az ápoltaknak társaik megválasztására lehetőségük nincs, nélkülözhetetlen, hogy egymás irányában az együttélés által megkövetelt bizalommal viseltessenek. A gyógyintézeti ápolás alatt együttélő személyek számára a másik ápolt vagyontárgyai ugyanúgy könnyen hozzáférhetők, mint általában a házközösségben élő személyek vagyontárgyai. Mindezekre tekintettel a gyógyintézeti ápoltnak a másik ápolt sérelmére elkövetett lopását — amennyiben a bírósági gyakorlatban a házközösség vonatkozásában egyébként kialakult előfeltételek fennállanak — a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének a/5, pontja szerint kell minősíteni. 296. § (2) bek. a/l. pont 7587. Ha az épületbe lopás céljából jogtalanul behatoló vádlott az emeleten vesz magához ingóságokat, de távozóban már a földszinten elfogják, a cselekménye nem lopás kísérlete, hanem befejezett bűncselekmény. Az első fokú bíróság a vádlottat jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt ítélte el. Az első fokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott éjjel bement az óvoda nyitva levő kapuján. Az egyik emeleti terem ajtaját a benne levő kulccsal kinyitotta és onnan 1160 Ft értékű ingóságot elvett. Az épületből már távozóban volt, amikor az ott lakók a zajra felfigyeltek, a vádlottat üldözőbe vették, aki ekkor a nála levő ingóságokat a földszinten eldobta, elmenekülni azonban nem tudott, mert ott elfogták. Tévedett az első fokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette kísérletének minősítette. A bírósági gyakorlat általában a dolognak a helyéről való elmozdítását érti elvételnek. Ebben az értelemben az elvétel fogalma nem foglalja magában szükségképpen a dolog elvitelét is. A lopás az elvétellel és nem az elvitellel nyer befejezést. Jelen esetben a vádlott az ingóságokat az emeleti teremből elvette, onnét ki is vitte és már távozóban volt az épületből, amikor a földszinten őt megfogták. A vádlott tehát az elvételt már befejezte. Ennek folytán cselekménye nem kísérlet, hanem jogtalan behatolás útján elkövetett lopás befejezett bűntettét valósította meg. 451