Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Tévedett a katonai bíróság a vádlottak cselekményeinek a jogi minősítésénél, amikor azokat csupán 3 rb. társtettesi minőségben elkövetett lopás vétségének minősítette. A vádlottak 1974. július 15. napján az eszpresszó bejárati ajtaja sarokvas, részének a kiemelése után jogtalanul behatoltak az eszpresszó helyiségébe, ahol feltörték a pénztárfiókot s ott a korábban látott mintegy 10 000—15 000 Ft-ot keresték. A jogi minősítés szempontjából tehát azt kell vizsgálni, hogy a vádlottak szándéka milyen érték elvitelére irányult, s ebben az eset összes körülményeiből levont következtetés után lehet állást foglalni. Az adott esetben a vádlottak szándéka az elvitt összegnél nagyobb összeg eltulajdonítására irányult, tehát olyan érték elvételére, amelyre objektíve lehetőségük volt. Az a következtetés, hogy a vádlottak szándéka a ténylegesen megvalósult eredményt meghaladó súlyosabb megítélés alá eső eredmény elérésére irányult — a beismerésükre tekintettel —, megalapozott, mivel annak reális feltételei fennállottak, és az csak a konkrét eset általuk nem várt körülményei folytán maradt el. Ezzel pedig a lopás bűntettének a kísérletét valósították meg. (BK 180. sz.) A vádlottak jogosulatlanul hatoltak be az eszpresszó helyiségébe, amikor a bejárati ajtót a sarokrészénél kiemelték. A nagyobb összegű pénz megszerzése érdekében nemcsak a pénztárfiókot, hanem a zenegépet, az iroda és a raktárhelyiség ajtaját is felfeszítették: emiatt cselekményük zárfeltörésnek is minősül. Minden olyan erőbehatás ugyanis, amely a jogtalan eltulajdonítás érdekében a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék nem rendeltetésszerű módon történő felnyitására irányul, a Btk. 296. §-a (2) bekezdése a/2, pontjának a 2. fordulata szerint is minősül (BJD 4257. sz.). Az I. r. vádlottat 1971. július 6-án zsebtolvajlás, lopás és más bűncselekmények miatt szabadságvesztésre ítélték, majd a jelen cselekménye miatt — a törvényben meghatározott időn belül — a katonai bíróság ismételten szabadságvesztésre ítélte. A II. r. vádlott a jelen bűncselekmény elkövetése előtt tudott arról, hogy az I. r. vádlottat korábban vagyon elleni bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetéssel sújtottak, és ezért a Btk. 15. §-a szerint vele szemben is a súlyosabb büntető rendelkezést kellett alkalmazni. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a vádlottaknak az a cselekménye, amellyel az eszpresszónak csak 265 Ft kárt okoztak, a súlyosabb megítélés alá eső bűncselekmény kísérletében nyer jogi értékelést. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak cselekményét a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének a/1, és d/1. pontja szerint minősülő, de a (3) bekezdés a) pontja szerint büntetendő 1 rb. társtettesként, jogtalan behatolás és zárfeltörés útján visszaesőként elkövetett lopás bűntette kísérletének, valamint a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésében ütköző és a 303. §-ának (3) bekezdése szerint minősülő 2 rb. társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítette. (Legf. Bír. Katf. IV. 374/1974. sz.) (56/1975.) 7555. A termelőszövetkezet már leszedett, majd felégetett és felszántás alatt levő kukoricaföldjéről a kukorica összegyűjtése, majd elvitele 429