Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

lajdonítani akarta a kerékpárt. A megállapított tényállásból ugyanis az eltulajdonítási szándékra vonható le következtetés; a terhelt a lakása közelében elrejtette a kerékpárt, több napon keresztül mindennap megnézte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a cselekményt — az eltulajdonítási szándékra figyelemmel — a Btk. 291. §-ának (1) bekezdése szerinti lopásként értékelte. Törvénysértő azonban a terhelt cselekményének bűntettkénti minősítése. A kerékpár értéke 1000 Ft. Sem az eltulajdonítás körülményei, sem a terhelt személye nem zárja ki a Btk. 303. §-a (1) bekezdésében foglalt kisebb súlyú lopás vétségének a megállapítását. A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően a minősítést megváltoztatta és a terhelt cselekményét kisebb súlyú lopás vétségeként értékelte (XXXIII. sz. BED). A járásbíróság törvényt sértett, amikor a terheltre a lopás bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A terheltet ugyanis a szándékos bűntett miatt 5 éven belül már szabadságvesztésre ítélték, ezért a Btk. 70. §-a (5) bekezdése c) pontjának első fordulata szerint a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel. A korábbi elítélésre figyelemmel téves a büntetésvégrehajtási fokozatról szóló rendelkezés is, a Btk. 38/B. §-ának a) pontja alapján a kiszabott büntetést szigorított börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. B. törv. 670/1973. sz.) (247/1974.) 7544. í. Amikor az elvételt többen valósítják meg, a sorrendben az utolsó elkövető, aki mintegy befejezi a dolog elvitelét: a lopásért tettesként felel. II. A büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő, ha az elkövetés módja visszataszító, súlyos társadalmi értékítélet alá esik. A tényállás szerint az I—IV. r. terheltek egy csárdában az esti órákban együtt italoztak. Ugyanott szórakozott a sértett is, akinél 5298 forint készpénz volt. Erre felfigyelt az I. és a II. r. terhelt. A sértett később ajánlatot tett a II. r. terheltnek, hogy 100 forint ellenében közösüljön vele. A II. r. terhelt ebbe látszatra belement, és a sértettel együtt indultak el a csárdából, a többi terhelt pedig követte őket azzal a szándékkal, hogy a sértettől a pénzt valamilyen módon megszerzik. Amikor a II. r. terhelt egy kapu alá behívta a sértettet, utánuk ment az I. r. terhelt is. A III. r. és a IV. r. terhelt közvetlenül a kapu előtt kint maradt az utcán. A II. r. és az I. r. terhelt ölelgetni kezdte a sértettet, eközben az I. r. terhelt kiemelte a sértett nadrágjának farzsebéből a pénzt tartalmazó igazolvány tokot, majd a kapun kilépve átadta azt a III. r. terheltnek, aki a pénzt kivette az igazolványtartóból, azt átadta a IV. r. terheltnek, az igazolványtartót pedig visszaadta a II. r. terheltnek, aki beledobta azt a sértett táskájába, majd mind a négy terhelt eltávozott a helyszínről. A sértett kárából 4000 forint megtérült. E tényállás alapján az ügyben eljárt bíróságok a III. r. terheltet viszszaesőként és zsebtolvajlás útján elkövetett lopás bűntettében mint bűnsegédet mondotta ki bűnösnek s ezért 1 évi — börtönben letöltendő — szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélték. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a III. r. terheltre nézve az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés 419