Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

mértékét 8 hónapra leszállította, annak végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást pedig mellőzte. A III. r. terhelt terhére mindkét ítélet ellen a cselekmény téves minősítése miatt, továbbá a másodfokú ítélet ellen a büntetés mértéke, végrehajtásának felfüggesztése, valamint a közügyektől eltiltás mellőzése miatt benyújtott törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a III. r. terhelt cselekményét bűnsegédi minőségben elkövetettnek minősítették. Az irányadó tényállás szerint ugyanis ún. „láncolatos" elvételi cselekmény ment végbe. Az I. r. terhelt kiemelte a sértett zsebéből a pénzt tartalmazó igazolványtartót, azt tovább adta a III. r. terheltnek. A III. r. terhelt volt az, aki kivette a pénzt az igazolványtartóból és tovább adta azt a IV. r. terheltnek. A lopás elkövetési magatartása az elvétel, és annak a személynek a cselekménye, aki az ingóságot eltulajdonítási szándékkal megragadta, helyéről elmozdítja, általában befejezett lopásnak minősül. A bírósági gyakorlat szerint azonban a lopás mindaddig nem tekinthető befejezettnek, amíg a dolog olyan helyzetbe nem kerül, amelyre figyelemmel már véglegesen kikerültnek tekintendő a sértett birtokából, és a sértettnek már nincs közvetlen reális lehetősége arra, hogy a dolgot újra birtokba vehesse. Amikor az elvételi magatartást többen is megvalósítják, a sorrendben utolsó elkövető mintegy betetőzi a dolog elvételét. Cselekményét tehát tettesként és nem bűnsegédként valósítja meg. A III. r. terhelt cselekményének helyes minősítése visszaesőként és zsebtolvajlás útján, társtettesként elkövetett lopás bűntette. A büntetés kiszabása körében az első fokú bíróság enyhítőként értékelte a beismerést, viszont súlyosítónak vette az ilyen jellegű cselekmények nagymértékű elszaporodottságát. A megyei bíróság ezen túlmenően enyhítőként értékelte, hogy a kár nagyrészben megtérült, a III. r. terheltnek és a feleségének — az ügy II. r. terheltjének — 4 kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, és feleségét 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Mindezekre, valamint arra is tekintettel, hogy a III. r. terheltnek csupán kisebb szerepe volt az elkövetésnél, a megyei bíróság úgy találta, hogy a büntetés célja alacsonyabb tartalmú szabadságvesztéssel és annak végrehajtása nélkül is elérhető. Ezért szállította le az első fokon kiszabott büntetést és függesztette fel a végrehajtását, mellőzvén a közügyektől eltiltást. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával, hogy a III. r. terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a törvényi előfeltételei nincsenek meg. A bűnsegédi minőségben való elkövetés mint enyhítő körülmény a fentiek szerint kiesik. Ezenkívül a cselekmény tárgyi súlya igen nagy, az elkövetés módja visszataszító, súlyos társadalmi értékítélet alá esik, következésképpen a XXXIV. számú büntető elvi döntésben kifejtettek szerint a végrehajtás felfüggesztése szóba sem jöhet. A fent már említett enyhítő körülmények erre nem nyújtanak elegendő alapot. A hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságán kívül súlyosítóként kell értékelni azt a körülményt is, hogy a terhelt magatartása züllött életmódra mutat. 420