Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)
elismerésével. Az elkövetésben megnyilvánuló aktivitás mérsékeltebb fokát szintén tévesen értékelte a bíróság enyhítőként. Az, hogy a gyermekkorban elszenvedett betegsége e terhelt gondolkodásában nyomot hagyott, ugyancsak nem vehető figyelembe a büntetés kiszabásánál, egyfelől az elmeorvosszakértői vélemény adatai cáfolják e megállapítást, másfelől pedig a cselekmény jellege olyan volt, amelynél fogva az alacsony értelmi képességű terhelt is kellően felismerte magatartásának erkölcsi elítélendőségét. E terhelt esetében az enyhítő körülmények téves értékelése szintén eltúlzottan enyhe szabadságvesztés kiszabását eredményezte, tekintettel azonban arra, hogy a III. r. terhelt korábban a törvénnyel még nem került összeütközésbe, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásának helye lehet, ezért a cselekmény társadalomra veszélyességével és a terhelt alanyi bűnösségével arányban álló 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztést szabott ki. 3. Alaposnak találta végül a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást abban a részében is, amely szerint a III. r. terhelt esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának a mellőzése törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában — legutóbb a BH-ban 1/1975/1. sz. alatt közzétett döntésében — is rámutatott arra, hogy a büntető törvény a közügyektől eltiltás alkalmazását két feltételhez fűzi: egyrészt megkívánja a szabadságvesztésre ítélés tényét, másrészt akkor kötelező ennek alkalmazása, ha a terhelt a közügyek gyakorlására méltatlanná vált. Ez utóbbi feltétel megvalósulása szempontjából nem a szabadságvesztés büntetés mértéke, hanem a cselekmény jellege és az elkövetés körülményei az irányadóak. A többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette — e törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint is — a nemi erőszak legvisszataszítóbb, egyszersmind legveszélyesebb elkövetési formája, az erkölcsi elítélendőség foka kifejezésre jut a törvényi büntetési tételben is. Mindezekre figyelemmel a büntetlen előéletű III. r. terhelt esetében is helye van közügyektől eltiltás kiszabásának, ugyanis cselekménye folytán méltatlanná vált a becsületes állampolgárokat megillető közügyekben való részvételre. Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor ennek kiszabását elmulasztották. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terheltre a szabadságvesztés mértékével arányban álló 3 évre szabta ki a közügyektől eltiltás mellékbüntetést. (Legf. Bír. B. törv. I. 99/1975. sz. (289/1975.) 7524. A nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekményeknél különös nyomatékkal kell értékelni a büntetés kiszabása során, hogy az elkövetés körülményei és módja milyen hatást gyakorolnak a sértettre. A terheltet a járásbíróság erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt 4 évi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a szabadságvesztést 3 évre mérsékelte. Az irányadó tényállás lényege a következő. 407