Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

és a regényben szereplők neve, lényeges eltérést mutatnak a szereplők tulajdonságai, más a cselekmény helyszíne. A regény főszereplője, valamint a regényben szereplő és a gyilkosságot elkövető regényalak anyja még csak nem is mutat hasonlóságot a bűnperben szereplőkkel. A terhelt előadása szerint az általa írt regényben nem a magánvádlók ellen folyamatban volt ügyet és a V. K. által elkövetett gyilkosságot írta le, hanem általa költött regényalakokról írt regényt, amelyben a V. K. magánvádló által elkövetett gyilkosságot a regényben való mondanivalójának eszközéül használta fel. A regényben megrajzolt alakok nem azonosak V. K. magánvádlóval és távolról sem azonosak V. R.-rel és a férjével, mert a regénybeli gyilkos szülei regényalakjának megformálásához még csak a büntetőügy anyagát sem használta fel. Kétségtelen, hogy valamely regény szerzője szabadon, a valósággal egyezően vagy attól eltérően alakíthatja ki az eseményeket s annak szereplőit. Nem vitatható, hogy ez a regény nem hiteles másolata a bűnügynek, hanem annak felhasználása, formálása az írói célkitűzéseknek megfelelően. Ha ezt az írásművet a szerző hiteles másolatnak tüntette volna fel, úgy már lényegében nem is mint regényt, hanem mint valamely hiteles okiratot vagy egy bírói tárgyalásról szóló tudósítást avagy közzétételt kellene vizsgálni, és akkor ehhez fűződőén lehetne következményt támasztani a szerzővel szemben. A jelen esetben azonban azok a személyek, akikről a regény írója a mondanivalóját leírta, az általa írt regényben tanúsítanak csak olyan magatartást és hangoztatnak olyan kitételeket, amelyek lényegében a regény tartalmi elemeit alkotják. A regény írója tehát nem azt állította a regényében, hogy azok a személyek, akikről a regény szól, a valóságban is ugyanúgy léteznek és ugyanolyan magatartást tanúsítottak s olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, mint ahogyan a regényben szerepel. Az a körülmény, hogy az író a regénye iránti érdeklődés felkeltése végett bevezető mondatként azt állította, hogy ,,a könyvben szereplő személyek többsége ma is él", bár késztethet téves feltételezésekre, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a regényben írt és kifogásolt megállapítások, jellemzések konkrétan a magánvádló személyére lennének vonatkoztathatók. Az adott esetben tehát, ha a regény eseménymagva meg is történt, annak tényleges szereplői mégis csupán regényalakok. Minthogy a rágalmazás vétsége esetén nem az események hasonlósága, hanem a személyek vonatkozásában kétséget kizáró azonosság szükséges, ezért ezek hiányában nem állapítható meg a vád tárgyává tett bűncselekmény. Az csak akkor állapítható meg, ha a valóságban létező, természetes vagy jogi személyre történik a határozott utalás. A fentiekben kifejtettek alapján állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítélet törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, az elkobzást mellőzte, a bűnügyi költségek megfizetésére pedig a magánvádlókat kötelezte. (Legf. Bír. B. törv. V. 487/1973. sz.) (103/1974.) 391