Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

vetett rágalmazás vétségében és ezért halmazati büntetésül 5000 forint pénzbüntetésre ítélte. Elkobozni rendelte a terhelt által írt regényt és kötelezte az eddig felmerült bűnügyi költségek megfizetésére. A másodfokú bíróság a jogi okfejtése során rámutatott arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a rágalmazás vétsége akkor is megvalósul, ha a sértett személynek a nevén való megnevezése elmarad, de a körülményekből a kiléte kétséget kizáróan megállapítható. Adott esetben ez fennáll. A tényállásban idézett megállapítások és kitételek alkalmasak a magánvádló becsületének csorbítására. Emellett valótlanok is, mert ellentétesek a V. K.-val szemben lefolytatott bűnperben rögzített ítéleti tényállással. Ennélfogva a regénynek ilyen tartalommal történő közzétételével a terhelt megvalósította a terhére rótt vétséget. A másodfokú ítélet ellen — a terhelt javára — emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a rágalmazás vétségében megállapította. Helytálló ugyan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a regényben szereplő kitételek, ha azok meghatározott személyekre vonatkoznának, a rágalmazás vétségének megállapítására alkalmasak lennének. Az sem vitatható, hogy valamely sértett személyének a néven való megnevezése nélkül is elkövethető, illetve megállapítható a rágalmazás bűncselekménye. A jelen esetben azonban ezek a kritériumok nem valósultak meg. A bíróság a terhelt bűnösségének megállapítása során a regényt és annak megállapításait a tárgyalás anyagának közzétételeként értékelte és az ítéletben ezt akként fejtette ki, hogy a „regénynek ilyen tartalommal történt közzétételével" valósult meg a rágalmazás. Ennek az álláspontjának a kialakításánál, a regényben szereplő megállapítások vizsgálatánál, illetve ezeknek az ügy szempontjából történő értékelésénél figyelmen kívül hagyta az 1969. évi III. törvényben a szerzői jogról írt rendelkezéseket. E törvénynek a szerzői jog korlátait meghatározó IV. fejezete 19. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy új önálló mű alkotásához nyilvános tárgyalások, beszédek tartalma szabadon felhasználható. Amennyiben az írásmű tartalma valóban a bűnper tárgyalási anyagának olyan módon történő közzététele lenne, hogy a szerző a bűnügyben szereplő személyekre nézve rágalmazó vagy a becsületüket sértő megállapításokat tenne, úgy kétségtelenül megállapítható lenne a rágalmazás. Az adott esetben azonban nem ez történt és nem is a közzétételben szereplő kijelentéseket és tényállításokat kell vizsgálni, hanem a regényben megrajzolt történéseken keresztül azt kell megállapítani, hogy a szóban levő regényben csupán bizonyos tulajdonságokkal felruházott regényalakokról vagy meghatározott személyekről, a magánvádlókról van-e szó. A V. K. ellen korábban lefolytatott büntető eljárás során hozott büntető ítéletben rögzített tényállást és a regényben végigvonuló eseménysort nézve arra a következtetésre kell jutni, ^hogy a regényalakok tekintetében nincs azonosság. A gyilkosság ténye, vagyis a bűnügyből merített főbb témarészlet tekintetében is csupán hasonlóság áll fenn. Más ugyanis a cselekmény elkövetésének időpontja, más a bűnügyben 390