Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

cselekménye nem tekinthető a fenti rendelkezést megszegő, a biztonságos munkavégzést akadályozó magatartásnak, így a terhelt nem a foglalkozása szabályainak megszegésével okozta a sértett sérülését. Ezért törvényt sértett a járásbíróság, amikor a terhelt bűnösségét a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében megállapította és vele szemben büntetést szabott ki. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezte és a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. (Legf. Bír. B. törv. V. 125/1975. sz. (254/1975.) 7488. Ha a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás alapján a vádlott terhére nem állapítható meg olyan mulasztás, amely a bekövetkezett balesettel okozati kapcsolatban állna, őt bűncselekmény hiányában fel kell menteni. Az első fokú bíróság tényként rögzítette: a vádlottnak a baleset napján reggel jelentette Cs. A., hogy az egyik raktárban a lemezek rosszul állnak, azok eldőlésétől lehet tartani. Ezt a bejelentést a vádlott tudomásul vette, s négy személyt jelölt ki a munka végzésére, a csoport vezetésével azonban senkit sem bízott meg, amiből arra következtetett a bíróság, hogy ezt a munkát a vádlott kívánta irányítani. Időközben azonban telefonhoz hívták, és a vádlott ezután nem ment a helyszínre, s a dolgozók irányító nélkül kezdték meg a veszélyes munkát úgy, hogy két személy a kötegek mellé állt két oldalról, a másik kettő pedig a köteggel szemben. Az első lemez megmozdításakor az egész köteg eldőlt és a két hátráló sértett lábára esett. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a balesetért a vádlottat terheli a felelősség, mert ezt a munkát neki kellett volna irányítania, amikor pedig telefonhoz hívták, a munka elkezdését meg kellett volna tiltania, amíg vissza nem tér. Az igazságügyi munkavédelmi szakértő szerint is a vádlott szabályszegése megállapítható. A megyei bíróság a tényállást kellően felderítettnek és így az ítéletet megnyugtatónak nem találta, ezért bizonyítás keretén belül kihallgatta ismételten Cs. A. és P. J. tanúkat, valamint E. T. szakértőt. E kihallgatások alapján a tényállás már pontosan felderíthető volt. Tisztázott az, hogy a vállalatnak több raktárépülete van, mindegyiknek van külön-külön raktárosa, ennek a raktárnak a vezetője Cs. A. volt, a vádlott pedig az összes raktárnak a vezetője. Cs. A. a műszak kezdésekor észlelte, hogy a lemezek labilisán állnak, ezért balesettől lehet tartani. Ekkor volt a minden reggel esedékes eligazítás, melyet a vádlott tartott, és jelen volt mind a hét raktári munkás, köztük P. J. is, akit a munkások maguk között vezetőnek választottak meg, mert a szocialista brigád címének elnyerését tűzték ki célul. P. J. hivatalosan nem volt ugyan brigádvezető — ilyen pótlékot sem kapott —, azt azonban maga a tanú is elismerte, hogy a brigádja végezte mindenkor az anyagmozgatást, ezeket a lemezeket is ők támasztották ekként a falnak, és tisztában volt mindegyik munkás azzal is, hogy miként kell ezt a munkát végezni, mindegyikük részt vett balesetvédelmi oktatásban. Azt is 376