Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

beismerte a tanú, hogy ha a vádlott jelen volt a munkáknál, akkor azokat ő irányította, ha azonban a vádlott nem volt jelen, akkor a munka irányítása az ő feladata és kötelessége volt. A tanúk vallomásából megállapítható volt, hogy amikor a vádlott értesült e balesetveszélyes helyzetről, a korábban kiadott utasítását megváltoztatta és arra utasította valamennyi jelen voltat, tehát P. J-t és hat tagú brigádját, hogy a golyóválogatást halasszák későbbre és mindenki menjen ehhez a lemezköteghez és ezt rakják át. A munkások azonban nem tettek eleget a vádlott utasításának, mert a lemezekhez csak P. J. és V. M. ment, a többiek pedig a golyóválogatáshoz kezdtek. Amikor észlelte Cs. A., hogy a vádlott utasításának nem fogadtak szót, elindult, hogy erről a vádlottnak jelentést tegyen. Ezt észlelte H. J. és Cs. M., akik a lemezkötegekhez mentek, de szabályellenesen nem oldalt állva kezdtek a munkához, hanem a lemezköteg elé álltak, majd Cs. M. az első lemezt egyedül kívánta elemelni. Ekkor rászólt P. J., hogy így nem lesz jó, ebben a pillanatban azonban a köteg megingott és eldőlt, a két szemben álló lábára esett. Tisztázást nyert az is, hogy az ún. átjáró út biztosítva volt, mert a lemezek előtt kétméternyi széles út állt rendelkezésre, ezután következett egy állvány, melyen anyagok voltak, és az állvány lábánál a földön néhány szögvas volt lehelyezve. Végeredményben tehát nem az volt az oka a balesetnek, hogy a munkások nem tudtak a ledűlő lemezköteg elől elugrani, vagy hogy a munkások megbotlottak, hanem az, hogy a munkát teljesen szabálytalanul kezdték meg, a balesetvédelmi szabályok legcsekélyebb megtartása nélkül. A vádlott felügyelete alá tartozó raktárakban jelentékeny mennyiségű anyagot tároltak, az anyagokat nagy mennyiségben rakták be a raktárakba és szállították onnan ki. A raktárban dolgozók valamennyien — köztük a két sértett is — tisztában voltak azzal, hogy a munkát miként kell végezni és teljes mértékben tisztában voltak azzal is, hogy a labilisán álló lemezköteg előtt nem szabad állni. Elképzelhetetlen az, hogy a vádlott minden berakodáskor, kirakodáskor jelen legyen és a munkákat személyesen irányítsa. A szakértő a vádlott terhére rója azt, hogy neki legalábbis annyit kellett volna tennie a bejelentés után, hogy a helyszínt megtekinti, az utasításokat kiadja és a munka irányítóját kijelöli. Arra már utalt a megyei bíróság, hogy a vádlott a szükséges utasítást kiadta, és hogy nem volt szükséges és indokolt kifejezetten a munka irányítóját kijelölni, mert valamennyi brigádtag jelen volt az utasítás adásakor és a brigádnak volt vezetője, tehát a munkának irányítója is. Naponta minden bizonnyal nem is egy ilyen rakodás végrehajtására került sor, így nyilvánvalóan szükségtelen is, hogy a vádlott minden esetben külön a munka irányításával őt megbízza. Az sem tekinthető mulasztásnak, hogy a vádlott a helyszínt nem tekintette meg. Ha ezt teszi, akkor sem adhatott volna más utasítást, mint amit az eligazításon adott, arra pedig nem kellett volna senkit sem figyelmeztetnie, hogy a lemezköteg elé nem szabad állni, hiszen ezt minden dolgozó tudta, így a sértettek is. A megyei bíróság nem ért egyet a szakértőnek azzal a véleményével, 377