Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

nélkül — a Btk. 15. §-ára utalással a Btk. 301. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő visszaesőként elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette, és ezért 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását azonban 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A megyei bíróság a védelmi fellebbezéseket elutasította. Elutasította egyben a megyei főügyészségnek az alkalmazott minősítést sérelmező indítványát is. A megyei bíróság érvelése szerint a járásbíróság a II. r. terhelt cselekményét törvényesen minősítette visszaesőként elkövetett orgazdaság bűntettének, mert bár a II. r. terhelt maga büntetlen előéletű, tudott arról, hogy az I. r. terheltet vagyon elleni bűncselekmények miatt előzőleg szabadságvesztésre ítélték. A II. r. terhelt javára emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A Btk. 15. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint több elkövető esetében a valamelyikük vonatkozásában alkalmazandó súlyosabb büntető rendelkezés megfelelő esetben kihat más elkövetőre is, csak ugyanannak a bűncselekménynek az elkövetőire (tettes, társtettes, bűnsegéd, felbujtó) lehet alkalmazni. Az orgazda és a tolvaj — bár cselekményeik egymással összefüggnek — két különböző bűncselekményt valósítanak meg, az egyik lopást, a másik orgazdaságot, ezért az ő viszonylatukban a Btk. 15. §-ának az alkalmazására nincs mód. Erre tekintettel a II. r. terhelt cselekményét minősítő részében az eljárt bíróságok határozatai törvénysértőek, a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés kiküszöbölése érdekében maga hozott érdemi határozatot. Megállapította: a büntetlen előéletű II. r. terhelt az orgazdaságot a szabálysértési értékhatárt alig meghaladó értékű dologra nézve követte el; a Btk. 301. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti visszaesőkénti elkövetés a terhére meg nem állapítható, ezért az kisebb súlyú. Cselekménye tehát a Btk. 303. §-ának (1) bekezdésében meghatározott orgazdaság vétségének minősül. A törvényes minősítéshez képest indokolatlannak mutatkozott a 61 éves, igen alacsony értelmi színvonalú, büntetlen előéletű terhelttel szemben szabadságvesztés kiszabása, ezért őt a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával a Legfelsőbb Bíróság pénzfőbüntetésre ítélte. (Legf. Bír. B. törv. I. 593/1973. sz.) (138/1974.) 7056. Az előző elítéltetés, amelynél fogva több elkövető közül valamelyikre súlyosabb büntető rendelkezést kell alkalmazni, a többire nem hat ki, ha nem volt tudomásuk arról, hogy társuk korábban már szabadságvesztésre volt ítélve. Tévedett az elsőbíróság, amikor a visszaesésben elkövetést — mint súlyosabb jogi minősítést — a Btk. 15. §-a alapján I. J. III. r. és B. E. IV. r. vádlottak esetében is megállapíthatónak találta. A tényállás szerint ugyanis B. E. IV. r. vádlott csupán annyit tudott P. J. II. r. vádlott büntetőjogi értelemben vett előéletéről, hogy P. J. „jó zsebes", I. J. III. r. vádlott tekintetében pedig ezzel kapcsolatban a tényállás még ennyit sem tartalmaz. Az iratokból csupán az állapítható meg, hogy I. J. III. r. vádlott sem tudott erről többet. 32