Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Ez a hiányos értesülés nem alkalmas sem B. E. IV. r., sem I. J. III. r. vádlottal szemben a visszaesésnek mint minősítő körülménynek a Btk. 15. §-a alapján történő megállapítására. Abból ugyanis, hogy P. J. II. r. vádlott „jó zsebes", nem vonható egyértelmű következtetés arra, hogy a nevezett lopásért már szabadságvesztésre volt ítélve. Ezért a másodfokú bíróság megfelelő ténybeli alap hiányában a visszaesés szerinti súlyosabb minősítés megállapítását B. E. IV. r. és I. J. III. r. vádlottak esetében mellőzte. (Fővárosi Bíróság 28. Bf. I. 2485/1974. sz.) (494/1975.) 7057. A felbujtás megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetője a személyhez tapadó okból az alapcselekmény miatt nem büntethető. A tanúvallomás megtagadásának kérdése abból az okból, hogy a tanú bűncselekmény elkövetésével vádolná magát. (1/1974.) Részletesen: Btk. 14. §-nál. III. Cím A szándékosság és gondatlanság 16. § 7058. Az egyenes ölési szándékra nem lehet következtetni csupán abból a körülményből, hogy a vádlott a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta. A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 9 évi szabadságvesztésre, és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő. A gyengeelméjű s ennek folytán beszámítási képességében kisebb fokban korlátozott vádlott az ugyancsak gyengeelméjű sértettet rávette, hogy legyen segítségére az iskolaudvaron elhelyezett kerítésoszlopok ellopásában. A sértett, amikor az egyik oszlopot a vádlottnak fel akarta adni, ügyetlenkedett, emiatt őt a méregbe guruló vádlott megrúgta. A sértett ennek eredményeként a földre esett, jajgatni kezdett. A vádlott, miután a sértett a jajgatással nem hagyott fel s emiatt attól tartott, hogy lelepleződnek, felkapott egy 133 cm hosszú, az egyik végén 9X5 cm, a másik végén pedig 3X4 cm vastagságú akácfadorongot és azzal őt három ízben fejbe ütötte. A sértett az őt ért bántalmazás folytán súlyos koponyacsont-törést, agyzúzódást szenvedett, amelynek eredményeként a helyszínen életét vesztette. A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbítás végett, a vádlott enyhítésért, a védője pedig a bizonyítási indítvány elutasítása, a cselekmény téves minősítése miatt, valamint enyhítés végett fellebbezett. A megyei bíróság a bántalmazás eszközéből, az ütések irányából és számából, valamint a sérülés jellegéből törvényesen következtetett arra, hogy a vádlottnak — gyengébb szellemi képessége ellenére is — fel kellett ismernie és fel is ismerte, hogy a sértettnek az említett eszközzel és módon történő bántalmazása életének kioltására vezethet. Tévedett ellenben a megyei bíróság, amikor abból a tényből, hogy a 33