Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

tával, visszaesésben elkövetett és érték szerint is minősülő lopás bűntette miatt 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. A bűncselekmény elkövetésének időpontja: 1960. május 19. 4. A járásbíróság 1961. június 10. napján hozott, illetőleg a megyei bíróság 1961. július 7-én kelt ítéletével a 2. és 3. alatti büntetéseket összbüntetésbe foglalva, a terheltet összbüntetésként 1 évi és 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ezt a büntetését a terhelt 1961. október 4-én kitöltötte. 5. A terheltet a járásbíróság 1965. április 16-án hozott, illetőleg a megyei bíróság 1965. augusztus 17-én kelt ítéletével lopással elkövetett, társadalmi tulajdont károsító tulajdon elleni bűntett miatt — vagyis az 1971. évi 28. sz. tvr. 95. §-a értelmében vétségnek tekintendő bűncselekményért — 30 napi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A bűncselekmény elkövetésének ideje: 1964. május hó. A terhelt ezt a büntetését 1965. november 27-én kitöltötte. 6. A terheltet a járásbíróság 1968. február 20-án hozott jogerős ítéletével lopással elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt 300 forint pénzbüntetésre ítélte. A bűncselekmény elkövetésének ideje: 1967. április 24. 7. A járásbíróság 1974. március 19-én első fokon jogerőssé vált végzésével a terheltet a 2—4. alatti elítéléseivel kapcsolatos hátrányok alól mentesítette, az 5. alatti büntetéssel kapcsolatban pedig megállapította, hogy az ahhoz fűződő hátrányok alól a terhelt a törvény erejénél fogva [Btk. 80. § (1) bek. e) pont] mentesült. 8. A Legfelsőbb Bíróság 1974. szeptember 24-én kelt határozatával megállapította, hogy a 7. alatti végzés törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a terheltnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt előterjesztett kérelmét elutasította. E határozat indokolása szerint: a Btk. 83. §-a (2) és (3) bekezdésének értelmében a terhelt valamennyi említett cselekményével kapcsolatban a mentesítést csak a bíróság adhatja meg, ehhez képest a több elítélés közül az egyik vonatkozásában sem állt be törvényi mentesítés. Viszont a bírói mentesítés iránti kérelem érdemben való elbírálásának az az akadálya, hogy a legutolsó (5. alatti), szabadságvesztés letöltésétől (1965. november 27.) számított 10 éves várakozási idő [Btk. 83. § (3) bek.] még nem telt el. A Legfelsőbb Bíróság e határozata ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta. A Btk. 83. §-ának (3) bekezdése értelmében a mentesítéssel kapcsolatos várakozási idő — az egyéb törvényi feltételek megléte esetén — 10 év akkor, ha a határozott tartamú szabadságvesztések közül legalább kettőt szándékos bűntett miatt szabtak ki. A törvény eme egyértelmű rendelkezéséből következik, hogy a 10 éves várakozási idő bűntett és vétség, illetőleg vétségek miatt kiszabott szabadságvesztések találkozása esetén nem alkalmazható: a 10 éves várakozási idő a szándékos bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés kiállásával — vagy végrehajthatósága megszűnésével — veszi kezdetét. Abban az esetben tehát, ha a terheltet a 10 éves várakozási idő alatt 174