Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A másodfokú bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Elfogadta az első fokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a terhelt lopási szándékból keresett az épületen behatolásra alkalmas helyet. Ilyen lehetőséget azonban nem talált. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a terhelt csupán szemrevételezett, a jól lezárt üzlethelyiségek bármelyikében való behatoláshoz semmiféle eszközzel nem rendelkezett, ilyen eszköz megszerzése iránt lépéseket sem tett. Tevékenysége a puszta szemrevételezésen túl nem terjedt, így cselekménye nem kísérletnek, hanem csupán előkészületnek értékelhető. A lopás előkészületét azonban a törvény nem bünteti. A felmentő ítélet ellen emelt törvénységi óvás alapos. A Btk. 9. §-a szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a bűncselekmény szándékos véghezvitelét megkezdte, de nem fejezte be. Az adott esetben a terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékkal bemászott az áruházat körülvevő lezárt udvarba, majd miután ott nem volt lehetséges, az épület tetején kísérelte meg a behatolást. Ezzel a cselekményével a terhelt a jogtalan behatolással elkövetett lopás bűntette törvényi tényállásának a megvalósulásához szükséges egyik részcselekmény végrehajtását: a behatolást megkezdte. A terhelt tehát véghezviteli magatartást tanúsított, konkrét veszélyhelyzetet idézett elő, és a szándékolt eredmény bekövetkezésével reálisan számolni lehetett. Cselekményét tőle független okból nem tudta befejezni. A Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezte és a terhelt bűnösségét jogtalan behatolás útján visszaesőként elkövetett bűntett kísérletében megállapította és őt az első fokon eljárt bíróság ítéletében helyes mértékben megállapított 1 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi. eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. B. tör. V. 966/1974. sz.) (47/1975.) 7030. A kényszerítés kísérletének és a befejezett bűntettének elhatárolása. Az első fokú bíróság P. A. vádlottat 1 rb. éjjel elkövetett magánlaksértés bűntette és 1 rb. kényszerítés bűntettének kísérlete miatt 3000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás a következő. A vádlott évek óta ismeri özv. K. Mihálynét. K. Mihály né férje 1970-ben halt meg, ez időtől kezdve a vádlottal közelebbi kapcsolatba került. E kapcsolat mellett K. Mihályné más férfival is megismerkedett és szorosabb kapcsolatba került. Emiatt a vádlott igen féltékeny volt. A vádlott rendszeresen járt K. Mihályné sértett lakására, azonban csupán akkor tartózkodott ott, amikor a sértett is otthon volt. A vádlotthoz korábban, a sértett tudta nélkül lakáskulcs került, a vádlott azonban a kulcsot nem használta. A vádbeli napon K. Mihályné sértett Budapestre utazott egy férfi ismerőséhez. Elutazásba előtt a lakást lezárta. A vádlottnak mindez a tudomására jutott, féltékeny lett, a sértettet keresni kezdte, ez azonban nem járt eredménnyel. / Este 7 óra körül a vádlott a sértett lakásához ment, elővette az általa 14