Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

és 2 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az elitélt az 1973. szeptember 24. napján kelt kérelmében a katonai bíróságtól a fenti ítéletekkel kiszabott büntetések hátrányai alól mentesítését kérte. A katonai bíróság az elítélt bírósági mentesítése iránti kérelmét — mint idő előttit — elutasította. A katonai bíróság végzését azzal indokolta, hogy a bíróságok az elítéltet szándékos bűntett miatt több alkalommal ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre, s a Btk. 83. §-ának (3) bekezdése értelmében az olyan határozott tartamú szabadságvesztések találkozása esetén, amelyek közül legalább kettőt szándékos bűntett miatt szabtak ki, és az elítélt az egyik szándékos bűntett miatti elítélés után követte el a másik szándékos bűntettet, a mentesítés megállapításához szükséges várakozási idő 10 év. Az utóbbi ítélet jogerőre emelkedésére figyelemmel tehát a várakozási idő 1974. szeptember 21. napján telik le. Mivel ez a határidő még nem telt el, a katonai bíróság az elítélt kérelmét érdemben nem is vizsgálta, hanem mint idő előtt előterjesztettet elutasította. A katonai bíróság azonban a Btk. 83. §-a (3) bekezdésének a felhívása mellett elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy az elítélt az egyes ítéletekben megállapított szándékos bűncselekményeit mikor követte el. Következésképpen megalapozatlanul állapította meg, hogy az elítélt a Fővárosi Bíróság ítéletének tényállásában foglalt bűncselekményét azt követően valósította meg, hogy őt a katonai bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság szándékos bűntett miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélte. A Fővárosi Bíróság ítéletének a tényállása szerint az elítélt az itt elbírált cselekményét 1958. nyarán — tehát a vele szemben korábban meghozott katonai bírósági ítélet jogerőre emelkedése előtt — követte el. Erre figyelemmel pedig a mentesítési kérelem elbírálásánál a Btk. 83. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható. Ezért azt kellett volna vizsgálni, hogy a Btk. 83. §-ának (1) bekezdése alapján mindkét ítéletre vonatkozóan együttesen bekövetkezhetett-e a mentesítés hatálya. A fentiekből kitűnően a katonai bíróság és a Fővárosi Bíróság ítéletével kiszabott büntetések „quasi halmazati" viszonyban állnak egymással. Az elítélt kérelmének az elbírálásával kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság még az alábbiak megállapítását is szükségesnek tartja: az elítélt a katonai bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztésének töltését 1959. augusztus 3. napján kezdte meg. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa e büntetés hátralevő részének a végrehajtását az 1960. január 25. napján kelt elhatározásával kegyelemből 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az elítélt a Fővárosi Bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztését — az ítélet meghozatala előtt — 1962. február 23-tól 1963. május 10-ig előzetes letartóztatásban kitöltötte. A bíróság ezért nem intézkedett a két büntetés összbüntetésbe foglalása iránt. Az elítélt utóbbi büntetésének a kiállása után jelent meg a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1970. évi 7. sz. tvr. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a közkegyelemről szóló tvr. az elítélt kérelme elbírálásánál alkalmazható-e és megállapítható-e, hogy közkegyelemmel mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. 161