Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Az 1970. évi 7. sz. tvr. 10. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, akiket a 4. § (2) bekezdésében fel nem sorolt szándékos köztörvényi bűntettek miatt csak egy ízben ítéltek el 3 évet meg nem haladó végrehajtható szabadságvesztésre, feltéve, hogy büntetésüket 1968. január l-e előtt kitöltötték, vagy büntetésük végrehajthatósága ez előtt az időpont előtt megszűnt. Figyelemmel arra, hogy az elítélt mindkét ítélettel elbírált bűncselekménye a BHÖ 118. pontjának (3) bekezdésébe [1942. évi X. tv. 2. § (3) bek. a) pont] felvett törvényi tényállást valósította meg, a tvr. 4. §-ának (2) bekezdésében felsorolt kizáró ok vele szemben nem merült fel. A szándékos köztörvényi bűntettek miatt kiszabott büntetések együttes tartama pedig nem haladja meg a tvr. 10. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott 3 évet. A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1970. évi 7. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 103/1970. IM számú utasítás 46. pontja szerint a tvr. 10. §-a alapján azok mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, akiket a bíróság csupán egy ízben ítélt el. Ennek megfelelően a tvr. 10. §-ának (2) bekezdésében szabályozott összbüntetés esetében — ugyancsak az idézett utasítás 46. pontja szerint — az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól csupán akkor mentesül, ha valamennyi bűntettet a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el [Btk. 73. § (3) bek.], tehát az ún. „quasi halmazat" esetén. Bár az elítélttel szemben külön ítéletekkel kiszabott „quasi halmazati" viszonyban levő szabadságvesztéseket utóbb összbüntetésbe nem foglalták, emiatt — az állandó bírósági gyakorlat szerint — az elkövető nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe. Figyelemmel tehát arra, hogy a kifejtettek értelmében az ítéletek összbüntetésbe foglalása esetén a Btk. 73. §-ának (3) bekezdése alapján kellett volna eljárni — kizáró ok nem lévén —, az elítélt a tvr. 10. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján mentesül a rendelkező részben felsorolt ítéletekhez fűződő hátrányos következmények alól. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fentieket — az elítélt kérelmére — megállapította (103/1970. IM sz. utasítás 34. pont). Mivel az elítélt közkegyelem alapján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, a bírósági mentesítésben részesítésének a szükségessége fel sem merült. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság bírósági mentesítést elutasító végzését hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Katf. R. 17/1974. sz.) (146/1974.) 7232. Felfüggesztett szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásakor, ha az összbüntetés végrehajtását is felfüggesztik, a próbaidő meghatározásánál az ítéletekben megállapított leghosszabb tartamú próbaidő az irányadó. (410/1974.) Részletesen: Btk. 74. §-nál. 162